|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.28. 21:15 - |
Volt egy kandúr macskalény, aki itt vesztette életét, a víz Istennőért, egy igaz cél érdekében, a tó, az ő tiszteletére vérvörös azóta, és őrzi az emlékeket, vigyázz ha a vízbe esel, furcsa dolgok történhetnek!!!
|
[112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
-Nekem még az is elég hogy van egy bátyám,nem muszály hogy beszéljen.Nekem mindig fontos volt a család csak sosem élhettem benne de mostmár van!*Mosolygott az apukájára.A hideg levegőre kicsit összerezzen aztán meglátta az idegen kandúrt aki nem volt valami kedves az apjával,ami elég volt neki ahoz hogy máris féljen tőle.Ő is magához szorítja Nantant,igazából mostmár szinte rettegett.Szemei könnyesek lettek és úgy simult apjához a félelemtől s azt már észre sem vette hogy Kazushi megmentett őket.Remegve kapaszkodott apjába,fülei teljesen fejére simultak,farkát is teljesen magához húzta.*
|
- Akkor még velem volt Atsui, igazából eldöntöttük aztán Atsui eltűnt én meg egyedül neveltem Yumet és Sohnot... közben rátaláltam a hugomra, de akkor már terhes volt és nemsokára megszülettek az ikrek, tudod Yume fura fiú, lehet hogy nem vetted még észre de ő sosem beszél, azt hiszem nem is tud... vagy az s lehet hogy csak nem akar, sokszor Sohno beszél helyette. *meséli, de eközben a távolból egy macskalény figyeli őket, hírtelen nagyon hideg lesz, jeges lesz a talaj lábuk alatt, Nan rögtön felkapja a lányt* - Yama...
- Micsoda megérzés *nevet a kandúr, majd hírtelen befagyassza Nan lábait* - Tudtad hogy vissza térek ugye? *húzza száját ördögi mosolyra*
- Miért nem tudsz már végre békén hagyni?
- Hmm... nem tehetek róla, rád állítottak *lépdel közelebb* - És ugye tudod, hogy nagyon idegesítő tudsz lenni? *érinti meg a macska nyakát, mire Nan bele remeg*
- Hagyj engem! *kiabál veszetten, kezében a kis macskalányt szorítja, eltűnik a jg, de Yama egy gömböt képez a kezében és feléjük tartja* - Ne! Őt ne bántsd! *szorítja magához*
- Nem te döntöd el! *hajítja feléjük a gömböt,Nan magához szorítja mégjobban a lányt, szeretne védőpajzsot húzni maguk köré, de a képességei mostanában nem engedelmeskednek neki, hírtelen a semmiből egy fénylő kapu jelenik meg, egy macskalény kezet nyújt neki és a fiú szabad kezével belé kapaszkodik, mind a 3-an eltűnnek.
  
|
-De én azért mégis másabb vagyok!*Vigyorgott aztán eszébe jutott a testvére.*-És a bátyuskámat mikor sikerült magad mellé fogadni?*kérdezte kiváncsian a kislány.*
|
- Örülök *mosolygott* - Viszont nem tudom, hogy Atsui mikor jön vissza... nagyon rég elvesztettem őt, és fogalmam sincs hogy merre lehet, remélem egyszer visszatér és azt is hogy nincs semmi baja... tudod én nagyon szeretem őt, jobban mint bárki mást, ő az életem, a mindenem így amikor elszakadtunk egymástól az nagyon fájt... *meséli* - De persze téged is szeretlek mint a saját lányomat *öleli át*
|
*Sarasa kiváncsian halgatta,egész eddig fogalma sem volt hogy a 2 dolog összeegyeztethető de mostmár tudja.ELőször nem tudta hogy mit szóljon hozzá de aztán rájött hogy most 1 apuka helyett 2 azért mégis jobb.Pótanyunak meg Halona megteszi így minden gátlás és vélemény változás nélkül megölelte Nantant.*-Végülis két apu több mint egy!*Mondta kuncogva.*
|
- Tudod én nem vagyok úgymond normális lény... Régen itt éltem a párommal, de... de apárom nem nőstény volt... nem tudom, hogy ez neked mennyit mondd, de én meleg vagyok... nem akarom hogy ezért meggyűlölj, de persze szíved joga... *komorodik el, fülét lelapítja, farka össze vissza mozog*
|
-De klassz!*Vigyorgott a kislány aztán felállt megtörölve a kezét apjához sétált.Kiváncsian nézett rá utána felnézett rá*-Hallgatlak!Úgyis jó titok tartó vagyok!*Mondta megbízhatóan Sarasa.És úgy érzte bármi lessz is az ő emiatt nem fogja megváltoztatni a véleményét.*
|
- Régebben élt egy hatalmas vízistennő, akit megtámadtak a démonok, egy bátor macskalény feláldozta az életét a cél érdekében... végül legyőzte a gonoszt de bele halt a sebeibe, a tó azóta piros, az ő tiszteletére *magyarázza* - Figyelj Sarasa, el kell neked mondanom valamit, és nem biztos hogy tetszeni fog amit hallasz, de feltétlen tudnd kell róla! *mondja elszántan*
|
*Meglepetten nézett a vízre aztán legugolt a víz mellé és ujjával megérintette a felszínét.Kicsit megnyugodott amikor hallotta hogy a víz az nem vér így már kicsit nyugodtabban nézegette aztán apja kérdésére bólintott.*-Igen,nyilván érdekes hogyha ilyen a víz!*Vigyorgott vidáman rajzolgatva óvatosan a víznek a felszínén.*
|
- Ha valamit megígérsz mindig tartsd be, ez alap nálam. *Nantan megfogja a lány kezét és így sétálgat vele, mígnem a vér tavához érnek* - Nézd, ez itt a vér tava, de igazából nem vér van benne, csak vér színű, nemrég keletkezett ez a terület. A története igen egyszerű, kiváncsi vagy rá? *kérdezte mosolyogva*
|
*Sok év telt el azóta, hogy a Macskalények felfedezték ezt a csodálatos helyet, sok kalandban volt itt részük, míg egy nap, szörnyű csapások érték e helyet, sokan elmenekültek, sokan itt maradtak és sokan bele is haltak... mégis maradtak túlélők, és olyanok akiknek fontos ez a hely, a macskalények földje most ismét felvirágzott, újból nyugalmat, csendet, biztonságot adó. (nem mindenhol, és nem mindenkor XD) A TE macskalényed túlélte? Kezdődjön hát a macskalények életének következő felvonása!* |
Volt egy kandúr macskalény, aki itt vesztette életét, a víz Istennőért, egy igaz cél érdekében, a tó, az ő tiszteletére vérvörös azóta, és őrzi az emlékeket, vigyázz ha a vízbe esel, furcsa dolgok történhetnek!!!
|
[112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
