|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.09. 19:28 - |
A Sárkányok földjére nagyon nehéz eljutni. Itt főként sárkányok élnek. Megszelidíditésükkel lehet próbálkozni, de inkább csak kölyköknél. Mindenféle sárkányok élnek itt. Élszaka, aki erre a földre merészkedik, halál fia. Ha nem bántod őket, akkor van rá esély, hogy ők se fognak téged.
|
[309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
-Nem miattad!*Válaszolta a lánynak halványan elmosolyodva.*~Hanem az átkozott unokatestvérem miatt...!Megfizet még hogy ellopta a párom lelkét...Az én hatásköröm újraéleszteni a halottakat és a lélek is kell!Így vagy úgy Kamiya de...megszerzem tőled!~*Határozta el magát.Lenézett a lányra aki már aludt,nem értette hogy miért pont egy ilyen lélek akart elszabadulni de legalább meg tudta mutatni Kamiyának hogy mire képes.Végülis ő is elálmosodott és kicsit arrébb Mico-tól ő is lefeküdt,összegömbölyödött és lelaudt.*
|
*Mico nehézségek árán de felvette a ruhát, s mintha rá öntötték volna, csodásan nézett ki benne, majd amikor kész volt az öltözködéssel leült a lány mellé és észrevette könnyeit, kitörölte a sajátját majd megszólalt* - Szomorú? Miért? Micó? *azt hitte a nőstény miatta sír, legalábbis nem tudta eldönteni az okát, hátra dőlt a falnak és lehunyta szemeit* - Álom... *mondta majd szépen lassan olyan helyzetben ahogy volt, elaludt* |
*Ankokuna a lány felé fordította a fejét és visszasétált a sziklához és elővadászott onnan egy táskát,amiből viszont egy ruhát.*-Tessék!*Adta oda a lánynak a ruhákat és visszavette a köpenyét és felvette.*~Nem les zegyszerű eset ha még bezsélni is meg kell tanítanom...~*Sóhajtott tanácstalanul és nekidőlt az egyik sziklának míg Mico felöltözött és közben emlékeivel küzdött még mikor párjával voltak együtt,Kamiyával az örökös rivalizálásuk,és végül mikor holtan találta meg a kandúrt.Letörölte egy könycseppet és kezeit ökölbeszorította.*
|
*A nőstény megkönnyebbül ahogy a nőstény békén hagyja, s ismét beburkolózik, de valami mégis megváltoztatja, fájt ez az érzés de lüktetően jó is volt, s később nyhült a fájdalom, lassan felállt és a lányhoz sétált* - Mico... Én... Ruha...? *nem tudott párhuzamot vonni még szavai körül, olyan volt mint egy kisgyerek, de azt akarta kifejezni, hogy ruhára lenne szüksége hisz így mégsem mehet sehová*
|
*Ankokuna végül kiszedi ujját a nőstényből,ezzel is talán végetvete a lány fájdalmainak.*-A neved ezentúl Mico!*Takarta be a már névvel is illetett lányt és felállt.*-Ha azt csinálod amit kérek akkor nem fogom ezt csinálni!*Nézett le a nőstényre.*-Viszont ha nem...*Szűkültek össze szemei.*-Akkor ezt fogod kapni!Sőt még lehet fájdalmasabbat is!*Fordult el és a távolba tekintett.Nem volt ő mindig ilyen,párja mellett valamennyit azért mégis "javult",de amióta Kamiya megölte ismét több napig volt ilyen mint kedves napja.*-Holnap a kandúr után megyünk aki itt volt,az ő neve Kamiya!Jól jegyezd meg,sokszor fogtok találkozni...*Fordult vissza Micohoz.*
|
*A nőstény szemei kitágulnak, torka összeszűkül. lábait hírtelen összecsapja, hogy Ankokuna ne okozhasson több fájdalmat, viszont így a nőstény keze is a helyén maradt, de talán nem tudja megmozdítani, a lány remegett, könnyei folytak végig arcán, s cseppentek a földre, kezei ökölbe szunnyadtak mellkasán, nem is mer bele gondolni mi lesz bűntetése az ellenkezéséért* - Ne! Ne! *nyökögi erőtlen* - Ne több! |
*Ankokuna elmosolyodott és tovább folytatta amit elkezdett.Meg akarta mutatni hogy milyen büntetést szánt neki és reméli hogy épp eléggé olyan érzést fog nyújtani hogy ne mondjon neki ellent és ne csinálja azt amit ő mond.Keze óvatosan mozog az érzékeny pontnál de talán mégis fájdalmas élmény a nősténynek mikor egyik ujjával beléhatolt.S mivel hirtelen tette talán elég fájdalmat okozott hogy megtanulja amit kell.*
|
*A lány szinte felpattant amikor lehúzták róla a védelmet adó köpenyyt, de megcsúszott, s így a nőstény szabad utat kapott, összeszorította a fogait, teljesen a falhoz préselte magáát, könnyek szöktek a szemébe, pedig még azt sem tudta mi az a könny* - Ne! Én! Békén! *két kezét fejéhez kapta, mintha csak fülét takarná h ne halljon semmit, az érzés váratlan volt, mégis forró, megrezzent, de nem tett semmi mást* |
-Igen,szolga!Amit mondok vagy kérek akkor azt teszed!*Magyarázta el a lánynak,furcsállta kicsit hogy ennyire nem tud beszélni.Közelebb lépett hozzá és megismogatta a nőstény arcát egy sunyi mosoly keretében.*-Ellenkező esetben,nem azt teszed amit kérek,meg foglak büntetni!*Kúszott egyik keze a köpeny alá s elindult vele lefelé.Meg akarta mutatni hogy mire gondolt,nem akarja hogy féljen tőle a lány de megértse hogyha rosszat tesz akkor büntetés jár érte.Eközben másik kezével széthúzta a köpenyt így Mico ismét szinte egy szál semmiben volt előtte.A másik keze eközben már al ány érzékeny pontjánál járt.*
|
*A lány megremegett mégjobban a furcsa és érzéketlen hangoktól, furcsának gondolta szívverését, kezét rá szorította* - Szolga? Én? *nem értette pontosan a szó jelentését, csoda hogy beszélni tán még tudott egy keveset, kicsit engedett a szorításból és nem is remegett tán anynira de még mindig halálosan félt* - Bánt? Én? *nézett értetlenkedve a nőstény felé* |
-Akkor jó!*Válaszolta röviden aztán legugolt elé.*-Én keltettelek életre!Visszahoztalak a halálból hogy újra élhess de engem kell szolgálnod!*Állt fel és kiváncsian nézett le a nőstényre hogy mit felelel.*-Nem kell félned,nem bántalak amíg nem csinálsz semmi olyat!*Fordított neki hátat.*~Lesz még vele dolgom bőven...kicsit másképp reagált mint a többi lélek de ilyen is van!Ahány lélek annyi fajta éledés...~*Fordult vissza.Fülei érdeklődően fordultaka nőstény felé mit felel,megszólal-e.*
|
*A lány nem felelt, beleburkolózott a köpenybe, látszott rajta, hogy reszket és szinte belefolytja magát a viágba, de végül mégiscsak megszólalt, bár hangja remegett és érdes, rég nem használt volt* - I....i...gen... *motyogta a szót, s egyre jobban csak magába görnyedt* - Hogy... én...hogy ide? most? *nem tudott összefüggő feleletet adni a nősténynek, fülei teljesen lelapultak, farka görcsösen penderült be*
|
-Vissza fogod nekem őt adni még ha meg is kell hogy öljelek érte,vagy végig kell rombolnom érte ezt a nyomorult földet...!*Suttogta remegve a dühtől miután Kamiya köddé vált.Kezei közül a fekete kis villámok csak úgy szikráztak aztán eszébe jutott hogy még mindig ott van a lány akit felélesztett.Kicsit lehiggadt aztán odasétált az újonnan érkezetthez.*-Minden rendben?*Kérdezte közönöysen bár valami kis érdeklődés,aggódás féle is volt a hangjában.*
|
- Talán azt hiszed de ha mindet elzárom elfogynak a lelkeid... *mondta még mielőtt elment* - Ne avatkozz a dolgomba én tudom, hogy mit csinálok nem pedig te... és ne is álmodj nem fogom meadni azt az örömet, hogy ismét együtt legyetek! *mondta mielőtt semmivé lett, a lány remegve kucorgott, nem tudtam ki ő mi ő, csak azt tudta hogy egy idegen helyre került s most mindentől rettegett*
|
-Egy szavadba kerül és bemutatom neked őket...*Szisegett felé.*-Mint most is láttad,bármikor vissza tudom őket hozni így elpusztíthatod őket amikor csak akarod!*Mosolygott ördögien a kandúrra.*-Te sem kínozhatsz egy lelket büntetlenül ugye azt tudod...?*Nézett felé dühösen.Nem tudott különösebben semmit sem tedni hisz Kamiya jóval erősebb volt nála de mégis eltökélte hogy valahogy megpróbálja visszaszerezni a párja lelkét.És őt is újra feltámasztja,vagy ha kell ő is utána megy de vissza akarja kapni.*-Ne hidd hogy ezzel le lettem rendezve!Úgyis tudni fogom hol vagy!*Mosolygott gúnyosan Kamiya után szólva.Miután viszont a fiú eltűnt a visszahozott lelket elvitte a sziklráa ahol még nemrég ült és oda ültette.S bár gonosz volt féligmeddig most mégis úgy érezte hogy bármit megtenne hogy szerelmét visszakapja.*
|
- És hol a sereged ifjú harcos? *nem félt a lánytól, tudta hogy vele szemben esélyteenek azok a lények* - Hogy fogod ezt nevezni hmm? mindegyiknek te adsz nevet? Ugye tudod hogy mind elpusztítom ha csak közelíteni mernek... azt a dolgot pedig nem fogod soha vissza kapni, ez az én bosszúm felette... már csak a fájdalom maradt neki, ez jár amiért végzett a nővéremmel, én pedig végeztem vele örökre! Nem fog élni többé, erre akár mérget is vehetsz! Most pedig ha nem bánod... viszlát máskor *intett hátra kezével és elindult a labor felé* - Nem ajánlom hgy kövess! *Figyelmeztette*
|
*A lány a fiúra vicsorgott aztán a visszahozott nőstényre nézett és megtartotta azért valamelyest.*-Elhiszed nekem ha azt mondom hogy oda fogod adni?*Kérdezte gúnyosan elmosolyodva.*-Minden visszahozott lélek a szolgám lesz,el sem tudod képzelni hány ember van akit ígyh oztam vissza és egy szóra ugrik!*Vigyorodott el.De nem szivesen ismerte be hogy sajnos emlékeket és minden mást nem tudott visszaadni,viszont így bármely léleknek hamis történeteket tudott mondani hogy elfogadják vagy szeressék őt.De ezzel al ánnyal még tényleg nem tudja hogy mit tesz majd.*
|
- Nem vagy rá képes, magad is tudod. ha az lennél már rég vissza hoztad volna, de egy valami nálam van, ami kell hozzá és at nem fogod megkapni! *vigyorgott, hiszen nála volt a fiú lelke, addig kínozta és kényszerítette, bátalmazta Shikyot míg az meg nem kereste és be nem zárta neki egy palacka ami mindig a naykában lógott, de csak egy közönséges nyakláncnak tűnt* - Persze ilyesmit nem tudok... én akárkit a pokolra küldök nem pedig vissza hozom... *rántott vállat* - Nekem felesleges emberek nem kellenek... mégis mit csinálsz majd evvel a szerencsétlennel? tiszta gyenge nem látod? Na és mi a neve azt tudja? *a lány alig tért magához, nem tudta ki ő avgy mi és hogy keült ide, fejében zúgtak a képek, erőtle volt s talpra állni is alig tudott, a lány segítségével is nehezen ment*
|
*Ankokuna levette köpenyét éa a lányra terítette.Majd felállt és a fiúra mosolygott.*-Mintha azt mondtad volna hogy csak mutassam meg mire vagyok képes!Konkrét személyre nem adtál utalást!A bemutató pedig egy választott lélekből áll,és mivel nem szabtad meg csak egy egyszerű lelket hoztam vissza az életbe!*Mosolyodott el kicsit sápadtan,nem mindennap csinálj ilyeneket és kicsit megviselte.*-Viszont,te ilyesmit nem tudsz szóval szeirntem inkább ne morgolódj!*Fordult vissza az életrekeltett lányhoz és felsegítette.*-Ha legközelebb ilyet kérsz akkor mond meg ki legyen és azt hozom vissza!*RÁntott vállat büszkén mosolyogva.*
|
*A fiú kiváncsian várta hogy mi is fog történni, majd elgondolkodott* ~ Lehet hogy mégis meg tudja tenni... viszont... hmm.... mintha nem tdná irányítani hogy kit idéz meg, vagy nem? Hmm... hülye kérdés... és miért magammal beszélem ezt meg? * - Lássuk a tudományod! *kacagott, de amikor egy tet jelent meg, abbahagyta és csak nézte az életelen testet akibe lassan beleköltözött a lélek* - Ez meg... ez nem a pasid... ez egy nő... nem tudsz különbséget tenni? Te jó ég... Ráadásul itt fekszik pucéran, adjál már neki egy ruhát.... vagy erre se vagy képes? *fordult el mérgelődve*
|
[309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
