|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 16:08 - |
Szép hely, de tele van kőszörnyekkel, amik el tudnak rejtőzni a kövek közőtt. Egy kis ösvény vezet be az erdőbe.
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Hallgatja barátját és csak mosolyog.*-Szép?Inkább elvadult,miután eltűntetek mondhatni minden visszazökkent a rendes kerékvágásba.Egyedül kellett játszanom míg Cloey és Trikszy összelaparták Zoy lelkivilágát.Így az erdővel,mondhatnánk úgy is hogy,testvéri kapcsolatba léptem.Ezért éreztem meg hogy bántani akarod a szegény nyuszit.*Meséli.Hátratekint.*-Ne aggódj...*Fogja meg Chibi kezét.*-Eddig is sejtettem..*Mosolyog rá.*
*Zoy boldogan öleli párját,mit sem sejtve egymás átélt kínjairól.De így hogy együtt vannak,mindezek évezredeknek tűnnek.*-És mim hiányzott a legjobban?*Kérdi mosolyogva.*
-Akkor gyere,van egy egész könyvesszekrényed olvasni.*Neveti a lány és bement a házba,majd megállt szobája előtt és megvárta Samet.*
*Cloey kicsit megenyhül majd Jakere néz.Válaszként kezét kinyújtja és egy kissebb szellő söpört végig a helyen.*-Igen,többnyire vissza.*Válaszolja mosolyogva.*
   
|
- Olyan furcsa így... olyan szép lettél... én pedig még mindig egy kis kölyöknek érzem magam melletted.. *mondta őszintén, de követte a nőstényt* - Chiko... én.... még mindig ugyanúgy szeretlek ahogy régen... és ez több mint barátság... el akartam mondani ezt neked mert... később lehet hogy valami megint történik és... nem akarom hogy ezt ne tudd...
- Milyen kis butus vagy te Zoy... pedig lefogadom, hogy ezernyi kandúr próbált meg befogni téged... és te mégis nekem hagytad magad elkapni... milyen jó... az illatod egy kicsit sem változott... *ölelte tovább a lányt*
. Igazán nincs mit... *feleli Jake és sűrűn beleszív a cigarettájába* - Visszatért már az erőtöK? *érdeklődik*
- Az szuper! Végre... már nagyon unatkoztam... *ujjong Sam*
*Nameless észreveszi a tekintetet, majd a lányra tekint ő is, nem kertel, neki kezd*- Mellékhatások léptek fel... amire nem voltam felkészülve, szóval... de most vissza hoztam nektek őket, nem kéne ilyen gyilkos pillantásokat vetni rám... *mondja komolyan*
    
|
-Értem...*Bólint.Elneveti magát.*-Gyere,elviszlek a táborba és kapsz enni.Tele vagyunk kajával,mint mindíg.*Kuncog.*-Te is hiányoztál nekem.*Öleli meg barátját boldogan.*-Jó hogy újra itt vagy.*Kuncogja.*-Nah,gyere te kis éhes adok neked enni.*Vigyorog és elindul vissza a táborba Chibivel.*
*Zoy boldogan csókolt vissza neki,már azt hitte hogy végleg elvesztette a kandúrt akit szeret,erre ismét itt van vele.*-Ki akarna téged elfelejteni?*Kérdi hozzábújva.*-Ha akarnálak se tudnálak...De nem is akarlak!*Mondja könnyeivel küszködve,kishíjján elsírja magát a boldogságtól.*
*Cloey mosolyogva nézi hugát,örül hogy ismét boldog.Mit hogy boldog,majd kicsattan az életkedvtől.Jake hanga felé fordítja egyik fülét,majd arrafelé is néz.Elvigyorodik.*-Köszönöm.*Pukedlizik neki egy viccből.Nem is törődik a cigarettával,de megpillantja Nameless-t.Na rá már ellenségesen néz,füleit is hátracsapja.*
-Akkor azt hiszem tudok szolgálni pár újjal.*Szól oda Trikszy Samnek a teraszuk korlátján könyökölve,de mindenesetre a szája fülig ér hatalmas vigyorától.*
|
- Ohh hát... nem úgy értettem... hanem... csak most... ébredtünk fel újra... *aztán kezét a hasához kapja* - Éhen halok! *lekonyítja a füleit*- Évek óta nem ettünk semmit, csak áhh... förtelmes volt! *aztán hírtelen átöleli a lányt* - de az egészben az volt a legroszabb, hogy... nem láthattalak...
- Jóreggelt... *mosolygott a narancs színű kandúr, majd elvigyorodott* - Ugye nem gondoltad, hogy csak úgy elfelejthetsz engem? *és már Zoy mellett is termett, karjai már ölelték a lányt, majd megcsókolta... eközben a többiek is beértek a "táborba" amit a nőstények készítettek, Nameless is a fiúk közt sorakozott, egy bizonyosan változott, a kandúrok már tudták, hogy kik ők valjában*
- Bocsi a várakozásért.... *lépdelt be Jake, a cigaretta persze hiányozhattlan tartozékként lógott a kezéből* - Ez már nagyon hiányzott... *mutatja a cigarettát* - Cloey... *szólítja meg a lányt* - Te már előtte is gyönyörű voltál... de most... *kuncog*
- Nekem a könyvek hiányoztak... *jelenti Sam*
|
-Minek neveztél?*Sziszegte vicsorogva,de egyből lehiggadt ahogy megérezte a kandúr illatát,s a nevét is meghallotta.Egyből leszállt róla.Megállt előtte és végignézett rajta.*-Chibi!*Ugrik a kandúr nyakába.Majd elengedi.*-Hamar?Évek teltek el!*Mondja neki nagyokat pislogva.*
*A három lány már vissza is ért házukhoz,amit még régebben építettek a fiúk eltűnése után nem sokkal.Cloey és Trikszy vidáman beszélgettek,Zoy mögöttük sétálgatott a gyümölcsös kosarat víve és a menne lévő gyümölcsöket számolgatva,de közbe ott bújkált a mosoly szája sarkában.Mihelyst beértek a táborba a két lány megállt,intettek a kandúrnak.*
*Cloey megböködte huga vállát.*-Zoy,nézd ki van itt.*Mosolyog rá boldogan nővére.Ölötzködésében és viselkedésében is változott a legidősebb nőstény.*
*Zoy feltkeintett,ekkor megpillantotta szerelmét.Megszűnt körülötte létezni minden.Elengedte a gymölcsös kosarat és gondolkodás nélkül Bitehoz rohant és a nyakába vetette magát.*
*Trikszy időben elkapta a kosarat mielőtt a benne lévő gyümölcsök kiborulnak és tönkremennek.Kuncogva sétált be a házba velük.*
|
*Évek telnek el... s azon a helyen ahol Nameless eltűnt egy fa kezdett kihajtani, de sokkla gyorsabban nőlt az átlagosnál... mégis évek kellettek ahhoz hogy naggyá és erőssé váljon... ember alakot kezdett felölteni, majd hamarosan Nameless ismét kiléphetett az életbe inmár nem kellett attól félnie, hogy vissza változik*- Ohh micsoda mellékhatások... a kő ereje túl nagy volt... *sopánkodik, majd előhívja a négy testvért, semmit sem változtak, kivéve Chibit, aki idő közben már nem is olyan pici, megnőlt és igazi felnőtté vált*
- Olyan éhes vagyok korog a gyomrom... éhen halok! *nyivákolta*
- Ez azért van mert megint fizikai tested van.... *felelte Nameless*
- Áhh.... már untam azt a sok növényi táplálékot....
- Ne nyivákolj annyit nem vagy már gyerek! *adott egy kokit a srácnak Jake*
- Te meg ne ütögess már! Éhen halok!
- Akkor kapjunk el valami állatot... *szólt közbe Sam*
- Én... megyek és...
- Megkeresed Zoyt... tudjuk...
- Igen... *avval már el is tűnt a narancsos hajú*
- Oda nézzetek egy nyúl! *kiálltott fel Chibi majd utána eredt*
- De jó.. most fogócskázunk?
- Gyorsan kerítsünk neki vlamai ennivalót... aztán keressük meg alányokat, sokáig kellett várniuk ránk....
- Megvagy te csibész! *avval Chibi már rá is vetette magát a nyúlra és sikeresen elkapta* - Sajnálom ksipajtás de... túlságosan éhes vagyok... ne nézz így rám... nem tudlak megenni! *észre sem vette hogy időközben a többiek lemaradtak* - Na akkor... most megeszlek!
|
*Bite nem tud kiszabadulni a láncok fogságából pedig szeretne, de teste nem engedelmeskedik neki, csak a tudata miatt képes száját szóra nyitni... amikor a lányok felajánlják erejüket Nameless meghajol, örül neki hogy nem kell harcolnia ezért az erőért, majd meglibbenti a tollát, s a lányok elvesztik minden erejüket, mindne képességüket, talán még a járás is nehezükre fog esni az elején nekik... ekkor a fiúk teste felemelkedik, körbe veszik Namelesst, majd eggyé válnak vele.... ezután ajelenet után Nameless szétfoszlik a semmiben, a nőstények pedig elájulnak*
|
*Zoy felnéz párjára mikor megszólal.Halvány remény csillan számára,felegyenesedik huga öleléséből.És előre lép Cloey mellé.*-Én vállalom hogy elvesztem a képességem...*Mondja határozottan.S télleg az is,Biteot nem akarja elveszíten és ezért az életét is adná.*~A képességem mit sem ér ha nincs mellettem az akit szeretek...~*Morogja magában.*
*Cloey Jake-re néz,majd a kis Chibire.Hátrakinte Chikora.Felé nyújtja a kezét,és a kislány oda sétál.Ezzel Namelessnek tudtára is adják hogy készek odaadni képességeiket cserébe a fiúk életéért.még a kis Chikos is megteszi,kis barátja érdekében.Mind a négyen megfogják egymás kezét készen állva rá hogy elveszítik képességeiket,de cserébe a szeretett kandúrok velük maradhatnak.*-A tiéd...vedd el...*Közli Cloey.*
 
|
- Nincs biztosítékom, de vissza fogok alakulni.... az eredeti alakomba és ha ez megtörténik, akkor... ők is meghalnak... ne gondoljátok azt hogy nekem könnyű megölni a saját családom, de néha az ilyesmit is meg kell tenni ha nincs más megoldás... szóval... hogy döntöttetek?
- Ne... nem mondja el a teljes igazságot... *Bite szólalt meg, bár tudata még nem tért vissza teljesen, de amit Zoyal töltött az az idő adott neki saját tudatot.. s csak fizikai teste függöt a kandúrtól* - Ha ezt... ezt az erőt ti neki adjátok, a képességeitek megszűnnek... teljesen... minden eltűnik...
- Hmm... micsoda fordulatok... *jegyzi meg nameless* - Igaz amit a fiú mondd, de a képességeitek vissza fognak térni az évek során, csak gyakorolnotok kell majd, a lélekristály újra fog éledni bennetek, nekem csak a mostani kell*
- Nem ér meg ennyi kockázatot... *szóllat meg Sam* - Inkább felejtsetek el minket.... az erőtök csak évek múlva fog visszatérni...
- Igen az lesz a legjobb... *szólt közbe Jake is, Chibi nem szólalt meg ő nem volt önmagánál, ő még túl kicsi volt ehhez az egészhez*
- Ostobák! Meghaltok, ti is! *csattant fel nameless*
|
*A fiúk halványodására Zoy és Chiko egyként reagált.Mind odamentek volna de Cloey nem hagyta nekik.Chiko szemei könnybe lábadtak.*-Chibi...*Szólította a kiskandúrt remélve hogy az reagál.Zoy csak ölelte hugát hogy nyugtassa,de magának is erősnek kellett maradnia.*
*Cloey előrelépett.*-Mi a biztosíték arra hogy nem hazudsz?*Kérdi karmait kieresztve.*
|
- Én csak egy élettelen élőlény vagyok... pontosan úgy mint ezek a bábok, melyeket én készítettem, majd saját akarattal ruháztam fel őket... még emlékeket is készítettem nekik... ők ha így jobb nektek, az én fiaim... de az erőm fogytán van.... szükségem lenne a leleketegben elzárt kőre... a lélekkristály... aminek a darabkái bennetek rejtőzködnek... adjátok nekem őket és ők életben aradhatnak... különben... csak eltűnnek majd mint akik sohasem léteztek... *és a négy fiú már halványabbá is vált*
|
*Zoy előredől,Trikszy és Cloey is hasonlóképpen meglepődnek,Chiko orra bukik.Zoy kiront sátrából és reméli hogy ez csak egy rossz álom látván Biteot és a többi fiút leláncolva.*
*Chiko legfiatalabb nővéréhez szalad ijedten hogy ki ez az ismeretlen és mitől ilyen ijesztő,és mér láncolta meg a barátját és bátyjait.*-Mi történik itt?*Kérdi ijedten.Zoy magához öleli.*
*Cloey és Trikszy hugaik elé állnak hogy védjék őket támadás esetén.De csak Cloey szedi össze magát annyira hogy meg is szólaljon.*-Ki vagy te?Hogy merészeled ezt tenni velük.Engedd el őket!*Morogja dühösen,s a szél kezd feltámadóban lenni.Hármojuk erejével képesek lennének olyan szélvihart kelteni ami kiszakítja a fákat a helyükről.De ez még csak egy apróbb szélfújás.*
|
*Egy fehér macska zavarja meg a kis társaságot, már az aurája is ijesztő kissé, sugárzik belőle az erő... amikor oda ér a kis csapat területére, megsuhint egy madártollat, melynek hatására mind a négy kandúr eltűnik eredeti helyéről, s előtte teremnek láncra verve, a földöz szögezve, mindannyian megrémülnek, de Nameless még idejében veszi el a tudatukat így csak úgy tűnhetnek mint valamiféle élettelen testek*
|
-Hát...talán nem taposom szét őket.De csak ha szerencséd van.*Böki meg játékosan a kandúrt.*-Nem is tudom hogy fogalmaztam volna meg de...ha nem gond most nem próbálok meg a lehetőségeken gondolkozni.Hiszen,a jelen a fontos.*Mosolyog.*
-Na igen,az is biztos.*Nevet.Cloey legyint.*-Nem tetszik...de idővel talán hozzá fogok szokni...*Mosolyog fájdalmasan.*-Rendben van,segítek.A kicsikre meg majd figyelnek a többiek.*Kuncog.*
-Szerintem van...*Gondolkodik el.*-De majd megtudjuk hogyha oda kerültünk.*Vigyorog.*
*Chibi csöndes gondolkodásba kezd.Jócskán meglepődik kis barátja kijelentésén de csak nevet ő is.Hisz nem gondolják komolyan.*
|
-Hát...talán nem taposom szét őket.De csak ha szerencséd van.*Böki meg játékosan a kandúrt.*-Nem is tudom hogy fogalmaztam volna meg de...ha nem gond most nem próbálok meg a lehetőségeken gondolkozni.Hiszen,a jelen a fontos.*Mosolyog.*
-Na igen,az is biztos.*Nevet.Cloey legyint.*-Nem tetszik...de idővel talán hozzá fogok szokni...*Mosolyog fájdalmasan.*-Rendben van,segítek.A kicsikre meg majd figyelnek a többiek.*Kuncog.*
-Szerintem van...*Gondolkodik el.*-De majd megtudjuk hogyha oda kerültünk.*Vigyorog.*
*Chibi csöndes gondolkodásba kezd.Jócskán meglepődik kis barátja kijelentésén de csak nevet ő is.Hisz nem gondolják komolyan.*
|
- Hmm na igen... de ha akarod tényleg megtaníthatlak! Ha nem fogod agyon taposni a lábam! *nevetett fel harsányan* - Na jó... te hogyan fogalmaztál volna? *néz a lányra kérdőn*
- De... talán Chibi és Chiko is aludhatna együtt, hiszen gyerekek, nem hiszem hogy Chibi megrontaná Chikot... *elmosolyodik, majd el kezd kotorászni a cigije után* - Bocsi, néha muszáj... *gyújt rá* - De ahogy gondolod, tőlem segíthetsz a többiek szerint úgys pocsék barkácsmester vagyok...
-Hmm na igen titok és még több titok... azért kíváncsi lennék, hogy odafent vajon... tényleg létezik e valami ami irnyítja az életünket.. *gondolkodik el* - Hmm... na mindegy...
- Okés... de mit játszunk? *mosolyog a lányra majd elkapja a lány kezét és magához húzza a kölyköt*- Szeretlek Chiko, ha felnövök... te leszel a feleségem! *neveti*
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
