|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:41 - |
Két kastély található ezekben a hegyekben. Az alsó lakatlan, míg a tetőn láthatóban már uralkodik egy rém. Az oda vezető úton sok szörny és veszély vár, ahogy a lombok is rejthetnek meglepetéseket.
|
[215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
- Hú... és mit gondolsz, bánná az a valaki, vagy a szellemek, ha itt telepednénk le egy kis ideig?
= Nem rossz! - kacsint a sárkány, de nem jön le az ágról, elmélázik kicsit és körbe kémlel
|
Ebben a kastélyban szívesen eléldegélnék.Kicsit alakítani kéne rajta és tökéletes.*majd a következő ajtóhoz ugrik.*Uh mekkora ágy.Aki itt lakott az piszok nagy mázlista volt.*majd körülnéz a folyósón.*
=Nem rossz,de ezt lesd meg!=*gyorsan egy fa felé kezd repülni,majd mikor közel jár hozzá felröppen.*
|
- Rendben, csak keresnünk kell... -mosolyog majd benyit a következő szobába - Vajon itt mi lehetett? Valami fürdőhelységnek tűnik...
= Köszi, de te sem nyomod rosszul! - nevet és köröz egyet az egyik fa körül, majd zuhanórepülésbe kezd és amikor majdnem becsapódna hírtelen mintha feldobná magát és a fa legfelső ágán megáll.
|
És milyen igaz.Mindjárt találunk valami jó kis kalandot.HMM,de hol keressük?*néz kérdőn,majd odalép egy ajtóhoz és benyit rajta.*Ez olyan konyha-féle lehet.*állapítja meg.*Fedezzük fel a kastélyt.Hátha van itt valaki,vagy találunk szellemet.
=Jól csinálod.=*hangzik a dícséret.*
|
- Hát nem is tudom... csak a kalandok nélkül unalmas az élet....
= Persze, hogy igen! - kezd cikázni ő is a fák között
|
Milyen kalandban szeretnél részesülni?*néz kérdőn a lányra,majd mikor megcsókolja érzékien visszacsókol.*Végülis rajtunk is múlik,hogy milyen kalandokat alakítunk.
=Remek.Szoktál szlalonozni a fák között?*érdeklődik,majd zuhanóba csap át és szélsebesen kerülgeti a fákat.*
|
- Remek! -ujjong - Mit gondolsz, lehet itt részünk egy kis kalandban? - kacsint a fiúra, majd elmosolyodik és végül közelebb húzódik, míg ajkuk össze nem forr
= Semmi gond, tudom tartani a lépést! - siet Mork után
|
Bármi van is itt az csak jó lehet.Szellemek?Lovagok bolyongó lelkeire gondolsz?Előfordulhat.Sőt úgy hallottam,hogy az ilyen helyeket szeretik.
=Persze,de csak a környéket mérem fel.=*majd szárnyra kap.*
|
- Fogalmam sincs, de viccesnek tűnik! - méri végig a nem éppen barátságos helyet - Szerinted szellemek is vannak itt?
= Mehetek veled? - kérdi
|
*Ahitonak egy halvány mosoly jelenik meg arcán,majd mikor megragadja a lány a kezét és húzni kezdik alíg bír talpon maradni,de sikerül.Mikor beérnek a kastélyba kifújja a levegőt és körülnéz.*Vajon kié lehet ez a kastély?
=Ahito is furcsán viselkedik,de tudnak vigyázni magukra.Én repülök egy kicsit.=
|
- Igaz... de! nagyon szívesen megnézném belülről - ragadja meg a fiú kezét, majd magával húzva beront a közelükben lévő kastélyba - hahó! - kiabál, mint egy kisgyerek
= Kisara megőrült...
|
Annak,de jobb lenne,ha éjszaka lenne.Mikor a telihold megvilágítja csodás látvány...Megnézzük közelebről vagy belülről?
=Akkor rendben.=*válaszol és magasra röppen.Élvezi ahogy a szél pelekap szárnyaiba és vitorlázhat.*
|
= Én megtiszteltetésnek vettem! - kacsint a madárra, majd végignéz a kastélyokon - Váó!
- Hát eléggé szép helynek tűnik...
|
- Nem! - mondja magabiztosan a lány, majd elmosolyodik - De igazából még fiút sem... meg úgy egyáltalűán senkit sem... talán Nantan az aki kicsit a szívemhez nőtt, egy testvérhez tudnám hasonlítani... Igazából pedig senki sem kedvel engem túlságosan
|
- Szeretlek. - ismétli a szót Mila után. Így gondolja, így érzi, de ez még nem az a szeretlek szó, amit a nősténynek mondana, hogy hangjával is ékesítse érzését. Ahhoz még fél, bátortalan, szégyenlős és zavart cseppet. ~ Én kicsi Yowaikom... ~ ismétli magában Mila mondatát. Próbál barátkozni ezzel, próbálja elfogadni, kivetíteni maga elé, hogy ők egy pár, szeretik egymást. - Tee... már szerettél lányt? - néz félénken fel a lányra.
|
Mila kicsit elcsodálkozik, de hamarosan karjai közé fonja a lányt, majd fejére ad egy lágy puszit. - Én kicsi Yowaikom... - öleli kicsit szorosabban, de féltőn - Szeretlek... -susogja
|
Nem mozdulnak lábai, csak kezeit nyújtja ki. Próbálja vele elérni Milát, aztán hirtelen megered a talapa alatt a föld, s egy szökelléssel a nőstény mellett terem. Átfogja derekát, s pirultan bújik hozzá. Csillogó szemekkel felnéz rá, majd mégszínesebb lesz arca, s inkább lehunyja pilláit, fejét pedig enyhén lehajtja.
|
Mila nem szól semmit, csak elmosolyodott, majd kezét a lány felé nyújtotta - Gyönyörűek... de téged nem múlhatnak felül... semmi esetre sem... - mondta halkan, mégis érthetően
|
Vészesen csillogni kezd Yowaiko mindkét szeme. Megtelnek hatalmas, fátyolos, csillogó könnyekkel, majd leperegnek arcán, míg el nem érik ujjait. Mivel kezét nem veszi el szája elől, nem látszik, hogy szomorúságot mutatnak ajkai, vagy mosolyog, de szemében ott a boldogság csillámja, amit a könnyek kicsit eltakarnak. Hirtelen ezernyi virág nyílik, de nem csak körülöttük kicsi körben, hanem végig, amerre csak a szem ellát. Színesek, illatosak, nagyok, kicsik, változatosak, pompásak ezek a növények. Bokrokká nőnek a rózsák, kertnyi liliom és nárcisz nyílik. Bármi, amit Yowaiko megálmodik, virágba jelenik meg. Elveszi kezét ajkai elől, s megjelenik a szerény, szeppent és szégyenlős mosoly, amit eddig takart. Ajkai remegnek, fél is még egy parányit, de mint azt a hirtelen megjelenő rét is mutatja, boldog.
|
Mila hátráll pár lépést, mikor Yowaiko felugrik ~ most biztosan azt hiszi, hogy csak bántani akartam... és én is csak azt akarom amit azok a moscskok tettek vele - félelem tükröződik szemében, félti Yowaikot és azt is, hogy elveszítheti. Nem lép közelebb hozzá, csak áll és nézi a lányt, a szeretlek szó hallatára azt hiszi, hogy csak halucinált, vagy a lány csak ismételte az ő mondatát, áll tovább maga elé meredve
|
[215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
