|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:33 - |
Fákkal, bokorkkal övezett mocsár ez, aminek vizében különféle lények élnek. Nem árt vigyázni velük, mert nincs kizárva, hogy veszélyesek is tudnak lenni.
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
- Nem érdekes... *mondta a rózsaszín kandúr, majd mikor meglátta a virágokat elcsodálkozott, de minderről nem akart szólni Kirara-nak, nehogy megint felzaklassa magát miatta, már így is örült, hogy egy kicsit lecsendesedett.* - Egy cseppet igen, sokminden történt, szerintem sokan életüket vesztették, amíg e hely haragjával tombolt elfoglalói miatt...*magyarázta, de lehet hogy ez a kölyöknek érthetetlen süketelésnek tűnt, a macskafiú nem vett észre semmit a történtekből*
|
- Mit éltek túl kik? * Néz hirtelen Zoknira nagyra meresztett szemekkel, melyekben ismét megcsodálhatóak lesznek a kinyíló, majd elhaló, fénylő virágok. Zokni most hogy így elnézi, akár rá is jöhet, hogy Kirara szemei valójában most a tavat tükrözik, amiről mesélt.*
- Úgytűnik lemaradtam...*Néz vissza a földre és megvakarja a füle tövét.* - Ez is annak a hülye tónak az oka! *Mérgesen elhajít egy követ, mely nagy placcsanással ér a vízbe. Annak kicsobbanó cseppjei egyenest Kirara farkára hullanának...és valóban így is lenne ez, ha egy pillanatra, alig észrevehetően, de le nem lassulnának a cseppek, és Kirara ezért még idejében el tudja kapni a farkát onnan. A kis nőstény ugyanis egyáltalán nem akar többet vizes lenni, egy kicsikét sem, és heves reakciója váltotta ki, hogy a cseppek megakadjanak egy röpke pillanatra az időben...ámbár, erről ő nem tud,nem is sejti.*
|
- Elég egy fura hely lehetett, még sosem estem ilyen jellegű tóba *fejezi be az ebédjét* - De ha akarod megkereshetjük és kideríthetjük a tó titkát, bár lehet, hogy ez is olyan dolog amit jobb ha nem bolygatunk... amúgy mik a terveid mostanába? Amúgy... nem láttam errefelé valami sok macskát mostanában, lehet hogy ők nem élték túl...? Jaj nem tudom, anyni kusza gondolat van a fejemben... és vajon a mester merre lehet? *húzza maga alá térdeit* - Te láttál valakit mostanában Kirara?
|
*Lassan azért kezd megnyugodni Zokni szavaira.Agyának elcsökövényesedet hasonmását próbálja megerőltetni, hogy le tudja írni milyen tó is volt az.* - Háááát...egy nagy éjfekete tó...és csillagszínű virágok nőttek benne, meg elhervadtak, aztán valahol máshol megint nőttek...voltak olyan színű virágok is, amilyeneket még sose láttam *Pontosan ez a folyamat játszódott le a szemeiben is...érdekes,habár ez neki megint nem tűnt föl.* - És egészen fura volt...mikor beleestem arra számítottam hogy valami nedves dolog lesz, vagy ragacsos, vagy sűrű, de nem ilyen volt, ellenkezőleg...mintha csak a levegőben lebegtem volna *Megrázkódik.*
|
- Dehogy lopták! *csitította* - Tudod az ember változik, te növésben vagy, lehet hogy azért történt, de biztos senki sem lopta el a szemeidet, csak átalakultak, te meg nem vetted észre *gondolkodik el* - Milyen tóba estél? *kérdezte kíváncsian majd ő is falatozni kezdett.* - Amúgy nem hiszem, hogy egy halnak szüksége lenne a szemeidre, hiszen van neki is sajátja... *vonta meg vállát, ne keresd a bajt, így is tökéletesen szépek a szemeid
|
*Tompán puffanva csusszan vissza Zokni ölébe, és a szeme űi dörzsölését bizony nem hagyja abba amég el nem veszik mancsait onnét. Egy kissé megszeppenve ül csak ott, aztán ha elengedik végre a kezeit, akkor azokat előre teszi a térdeire és nyakát behúzva pislog csak. Még Zokni vigasztalására se terül szét a képén önelégült vigyor.*
- De, de nem érted? Ezek nem az én szemeim! Kicserélték! Ellopták!
*És körülnéz, mintha a tolvajt keresné.*
- Biztosan abban a hülye tóban lopta ki az egyik hal, amelyikbe beleestem. Már messziről bűzlött..*Dúlva fúlva feláll és már indulna is megkeresni az idő tavát, ám Zokni ajánlatára megtorpan.Szinte azonnal megfordul, a lendülettel együtt lecsüccsen Zokni mellé, és tovább falatozik, habár jelenleg nem csak a halon rágódik..*
|
*Kokoro először ámulva nézi a kis lényt, majd egyszerűen nem tud mit kezdeni a lány ijedtségével, amikor hátra puffannak, azt is csak szótlan tűri, de amikor már Kirara "táncot" lejt hasán azt már nagyon nehezen viseli, végül amikr Kirara szemeit dörzsölgeti felül, de úgy hogy a lány azért maradjon az ölében* - Lássuk csak... *veszi el Kirara kezeit a szemeitől* - Szerintem így is nagyon szépek Kirara.. és különlegesek amilyenek te *próbálja nyugtatni a lányt, bár nem tudja mennyire jár sikerrel* - kérsz még enni? *teszi fel a nagy kérdést* - vagy én egyem meg? *folytatja*
|
*A halnak már a puszta említésére is felcsillan a szeme, hát amikor még odanyújtanak neki egyet! Mohón érte kap, szinte kitépi Zokni kezéből, és olyan nagy hévvel kezd el zabálni, mint még soha. Való igaz, egy teljes hónapot lebegett az idő tavában, csak éppen sejtelme sincs róla. Minden esetre a halat pikkelyestül-bőröstül betermeli, még a szálkákat sem köpi ki.Alig pár perc alatt még az emléke is eltűnik a finom uszonyosnak. Már éppen kapna egy másik halért, amikor Zokni tanácsára meggondolja magát, és kíváncsian a víz felé fordul, hogy tükrében megnézhesse a szemeit. Amit akkor lát először meglepi, aztán megriasztja. Íriszei csodálattal vegyes ijedtséggel tágulnak ki, egy ideig nézi a szemében lejátszódó szűnni nem akaró folyamatokat, aztán egyetlen rémült rikkantással hátraugrik, valószínűleg rá Zoknira, és így mindenképpen tanyálnak egy jó nagyot, de látszólag ez nem foglalkoztatja a szeleburdi lányt. Sebtiben talpra szökken, négykézláb körbefordul, ezt is Zokni mellkasán, aztán pedig olyan kicsire húzza össze magát, mintha fel akarná venni négylábú rokonaik testméreteit.*
- Mimimimitörtént? Mitől ilyen a két szemem? Te is láttad? Ugye hogy láttad! Valaki ellopta az eredeti szemeimet!
*Tör ki belőle, aztán mancsaival odakap két látószervéhez, és veszettül dörzsölni kezdi őket, amivel persze csak azt éri el, hogy hamarosan könnyeket dörzsöl ki szerencsétlen szemeiből.*
|
- Bálnám az nincs, vszont van nálam hal, ha nem szaggattad azt is darabokra *néz oldalára, aztán a kötélről amire felkötötte leszed egyet, de még lóg ott pár darab, magának is vesz* - Nemrég pecáltam őket *ül le* - Na jó étvágyat! *mondja majd még egy mondatot intéz a lányhoz* - Nézz csak bele a víz tükrébe mielőtt még bármit is mondasz *inti le*
|
| *Lassan átmelegednek tagjai és remegése is csillapodik.Zokni kijelentésére elcsodálkozik, megtapogatja szemeit.* - Megváltoztak? Szerintem a te fejedben van a hézag kiskomám. És igen éhes vagyok. Macskaéhes. Meg tudnék enni egy egész bálnát O.O *A hencegés ugye, még mindig megvan* |
- Monddcsak éhes vagy? *öleli át, igazából nagyon jól esik neki a lány érintése, nagyon hiányzott már neki, úgy néz rá mint saját kishugára, a szemében lejátszódó furcsa folyamatot viszont végig nézi* - Mi történt a szemeiddel? Mások mint voltak *simít végig az arcán* - vagy rosszul látom?
|
| *Végignéz Zoknin. Valóban tele lehet karmolásokkal.* - Hoppá ^^' * Elengedi a felsőjét is, ami szintén cafatokban lóghat rajta. Kicsit megrezzenti a füleit,de kivételesen nem húzódik el, sőt, le se lehet nyúzni őt Zokniról. Szorosan hozzábújik és didereg kissé. Meglehetősen hideg ez az őszi éjszaka.* - Nem tudom hol voltam. Erre-arra. Meg egy fekete tónál. Onnan rohantam ide, mert beleestem, aztán mire eszméltem már itt futottam. Aztán az egyik fa belökött. Igen így volt. * Bólint komolyan, és felnéz. Bal szemének pupilláján épp most kel ki az egyik idővirág tükörképe.Csodásan fénylő szirmai egy ideig ott csillognak Kirara szemében, aztán egyszerűen elhervad, és ismét alámerül Kirara szemének éjfekete szembogarába, hogy valahol egész máshol keljen ki egy egészen más virág, bár az most csak egészen ki pötty ként látszik benne.* |
- Most hogy összekarmoltad minden egyes porcikám, még van képed megkérdezni, hogy én vagyok e? *nyújt nyelvet* - Mi történt veled? *Hámozza le magáról a kis macskalányt* - Mindenhol kerestelek már, merre voltál a nagy zűrzavarban? *Simogatja meg a fejét* - És különben is mit kerestél te a vízben?
|
| *Egy idő után valószínűleg sikerülhet elkapnia Kokoronak Kirara mancsát. A lány persze csak kapálózik tovább, és ez lényegesen megnehezíti Zokni dolgát, de végül, nagy erőfeszítés árán sikerülhet kirángatni a kismacskát a vízből. Kirara amint partot fogott görcsösen belekapaszkodik Zokni felsőjébe mind a 10 karmával, és minden porcikájával remeg, csöpög róla a víz.Eltelik egy kis idő, mire felfogja hogy épp valakinek a felsőjét szorongatja.Tétován felnéz. Zokni furcsának találhatja Kirara szemét...a lány pislog egyet, majd oldalra biccenti a fejét.* - Zokni? |
*Kokoro fülei ismerős hangra találnak Kirarát pillantja meg a vízben, oda siet hozzá és mancsa után kap, valószínüleg sikerül kiemelni hosszas tépelődés után, lehet hogy pár éles karmolást is szerez Kirarától, de ki tudja*
|
*Amint felocsúdik azon kapja magát, hogy nem kap levegőt és a farkát harapdálja. Sőt, lebeg. És nedves. Ez víz. VÍÍÍÍÍZZZZ???! Mint az őőrült, köpi ki a farkát, bugyborékolva kezd el csapkodni, és hogy nem, hogy de, a feje kibukkan a tó felszínén.* - Ez víííííz! Ez víííííz! Fuuuuj! Utálom a vizeeeet! * Nyivákol fülsértően, s közben hol alábukik, hol ismét felszínre kerül, fejét kétségbeesve próbálja a felszín fölött tartani, de azért azt, hogy "segítség", a világért ki nem mondaná. Keze egy gyökérbe csapódik. Ráfog, karmait is kiereszti, de a síkos növényről hamar lecsúszik, és kezdheti előről a csapkodást.*
|
*Kokoro egy fa alatt pihen, ruhája tépázott, csengője lassan ringatózik a nyakán, halk hangokat adva vele. Nagyon kimerült, mindennap edz, de testén semmi változás, egy apró izom, annyi se, még mindig lányosan néz ki. Pár napja tért vissza erre a területre, keresi Kirarát azóta, de eddig semmi haszna, lassan megborzolja fejét, kinyújtóztatja tagjait és feláll, észreveszi Cloey-t, de nem szól semmit, csak megbújik a mocsár zöldje között*
|
*Cloey csendben sétálgatott a Mocsárban,régen találkozott testvéreivel de ne maggódik értük.Éles hallása észlelte Kirara mozgását de úgy volt vele hogy semmi érdekes számára.De azért mégis elindult a hang irányába,amikor odaért körbenézett de semmi.*
|
*A csillagos éj nyugalmát egy sebesen mozgó árny töri meg hirtelen. Átrohan az utakon, tavacskák fölött ugrik át, és szalomozik bokrok, fák között. Riadt szeme bogara éjfekete lett.Még mindig tükrözi az idő tavának csillogását. Mint ha a tó tovább élne a szemében, mely most riadalmat tükröz. Gyorsít a tempón, míg nem bbbaaaang! Egy fa állja útját. Hát ez meg hogy került ide? Nagy csobbanást hallani. Kirara ismét egy tóban bugyborékol félig kómásan.*
|
*Sok év telt el azóta, hogy a Macskalények felfedezték ezt a csodálatos helyet, sok kalandban volt itt részük, míg egy nap, szörnyű csapások érték e helyet, sokan elmenekültek, sokan itt maradtak és sokan bele is haltak... mégis maradtak túlélők, és olyanok akiknek fontos ez a hely, a macskalények földje most ismét felvirágzott, újból nyugalmat, csendet, biztonságot adó. (nem mindenhol, és nem mindenkor XD) A TE macskalényed túlélte? Kezdődjön hát a macskalények életének következő felvonása!* |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
