|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
- Hagyod, hogy ennyivel vége is legyen? - kérdi döbbenten a lány. A kandúr hallgat, majd elfordul tőle. - Samui... - megpróbál ránézni, de bátyja folyton elfordítja arcát. Mikor végre sikerül látnia valamit a fekte macska fejéből, megijed. - Te... sírsz?
- Nem! - megtörli szemeit.
- Büszkeség ide vagy oda, a kandúr dolga lépni. - átkarolja bátyját, hogy nyugtassa. Sikerrel jár.
- A húga leskelődött utánunk... eljátsza ugyanazt, mint Ieni... én így nem vagyok képes folytatni...
- Ieni? Mi történt?
- Nem érdekes.
- De, az. - elegedi és a kandúr előtt terem. - Emészt és mar. Nem élhetsz ezzel így.
- Arra van szükségem, hogy senki ne kérdezgessen és beszélhessek a bátyámmal. Kerítsd elő nekem. - adja ki parancsszerűen. - Kérlek. - kisvártatva hozzácsatolja a varázsszót is.
 
|
Törökülésbe ül az ágon majd rákönyököl a lábára és hallgatja a testvérpár beszélgetését.~Ez aztán az értelmes válasz Samui!~Morog magába majd leugrik az ágrol és elindul be a fák közé mintha senki sem lenne ott.~Ezt a beszélgetést meg nem hallgatom tovább!Ha Samui szerint vége nem vitatkozom úg néz ki!~Motyogja magának majd elindult ismét.
|
- Érzem az illatát. - mondja csendesen a kandúr. Feláll, majd húgára néz. - Akkor Atsuit nem tudod, hol van. - mondja kijelentésként, de kérdezné is.
- Nem, nem tudom. Aggódott érted, most meg bizonyára azt várja, hogy elébe menj.
- Nem fogok.
- Egy nőstény pedig nem rohangászik a kandúrok után.
- Vagy kivételt tesz, vagy így jártunk. - vállat ránt a fiú, majd elfordul és hóból kisasztalt, köré pedig két széket épít. Leül az egyik székre, majd fotellé alakítja.
- Samui... most miért csinálod ezt?
- Mert csak.
|
Zoy kinyitja a szemét résnyire majd szemével keresi Samui-t de mint aki vak szeme végigfut rajtuk de mintha nem látná a macskalényeket.~Biztos elmentek!Na mind1!~Mondja felállva és vállatrántva felmászik a fára és onnan nézi a terepet.Végül meglátja párját és Minako-t de nem megy oda hozzájuk véletlenül sem,nem mintha sose ismerte volna Samui-t úgy néz rá és Minakora.
|
Mina furcsállva nézi a lányt. Nem érti, hogyan tud ilyen nyugodt lenni, mikor szívszerelme ott fekszik a hóban eszméletlenül. Felhúzza szemöldökét, s figyeli ahogy elalszik. Oldalra néz, hátha valakinek a műve ez, de nem talál semmit. Inkább bátyjához siet. Leguggol mellé, majd térdét a puha hóba teszi. Elkotorja a kandúr arcából ében tincseit, majd megfogja arcát. - Samui... Samui... - szólongatja a macskát, de az nem reagál különösebben. - Én vagyok az, Minako, a kishúgod... Samui, ébredj. - finoman megmozgatja a vállánál, mire a fiú ébredezni kezd. Kómásan néz fel húgára, aztán arcát visszafekteti a hóba.
- Mi történt?
- Semmi. Aggódtuk érted.
- Ki még?
- Hármat találhatsz.
- Atsui?
- Nem, őt nem is láttam egy ideje.
- Akkor jól elvan a fiújával.
- Igen. De ti nem vagytok jóba Zoyjal.
- Miről beszélsz? Mi ez a mi? Azt hiszem, vége.
- Ne fesd a falra az ördögöt. Szeretitek egymást, akkor nem értem, miért kell cirkuszolni.
|
Zoy amint kiért a fák közül Minako előtt megállt.Amint meglátta Samui-t a hóban kezdett megilyedni hogy megsebesült de nem látta pirosnak a havat úgyhogy megnyugodott.Inkább nem ment közelebb hanem nekidőlt egy fának és azon lefelé csúsztatva hátát földet ért a hóba,magához húzta a térdét rátette állát és várt mi lehet ennek a vége.Behunyta a szemét és lassan elaludt álmában pedig kibékült Samuival.
|
Eszeveszett rohanással ér ide Samui. Beveti magát a fehér selyembe, s nem takargatja tovább könnyeit, vagy fájdalmát. Szinte zokogni kezd, annyira marja bent valami, s nem hagyja nyugodni. Minél ikább küzd ellene, annál erősebb lesz. Szinte felemészti a fiút. - Atsui... - híjva azt, aki tudhat arról, mi baja, aki megérti őt, aki megézi, amit ő érez. Belemarkol a hóba, majd bele is harap mancsába. Könnyei csak úgy mossák arcát, míg nagyjából meg nem nyugszik. Hosszú idő ez, míg kiad mindent magából, de egyszer elérkezik, s álomba űzi a kandúrt.
|
-Én sem.És semmi baj!Szeretlek téged kicsim..édes Shireim..én srácom..-Mondja,és csókban forr vele össze,majd kezét nézi.-Huh..ez eléggé fájhat.-Majd megtapogatja gyengéden.-Eltört.-Közli sajnálva,és felkapja a fiút,majd karjaiban viszi,és elindul vele a tengerpart fele.-Talán az a Yowa..izéke meg tud gyógytíni.-Mondja,és elindul a fiúval.
|
- Értem... - súgja halkan a fiú - én... csak... nem tudom miért csináltam ezt! - túr a fiú hajába a még épp kezével - Nem akartam ilyent feltételezni rólad...
|
-Látja a fiún a nyugtalanságot,ezrt átöleli,és megfogja kezeit.-Nyugodj meg Shirei.Ne bizonytalankodj.Ha csak kihasználni akartalak volna,nem lennék most itt,nem ölelnélek,nem csókolnálak,és ezt nem mondanám el neked.Nekem nem híve a kihasználás,a hazugság..és az ilyenek.Hidd el.-Mondja,és végigsimít kedvese mellkasán.
|
Shirei elengedi a fiú mancsait, majd kezét a fájósra helyezi ~ Megerőltettem, piszkosul fáj... - rogy össze picit ~ vajon jól cselekszem? Biztosan nem csak játszadozik velem? - Nem értem... - mondja ki hangosabban utolsó gondolatát
|
-Először nem is tudja mit szóljon,majd szelíden néz a fiú szemeibe.-Értem.Én sem gondoltam komolyan.-Csókolja meg ő is,majd hozzásimul.Kezeit majdnem elszorítja a fiú.
|
- Megállj! - szaladt utána, megfogta a fiú két csuklóját és egy sziklaféléhez vezette, aminek neki szorította, bár keze nagyon fájt, de nem akarta, hogy Helaku így gondolkodjon róla és már azt is bánta amit ő, saját maga mondott - Igen, szeretkezni akartam, mert szeretlek és ezt meg akartam mutatni! Nem a szex kellett... te kellettél... a lelked - nyal végig a fiú nyakán - a lényed - csúszik fel nyelvével állkapcsára - mindened - csókolja meg kicsit - De... én nem akarok az uke lenni, rossz emlékek fűznek hozzá! - hunyja le szemeit, de még mindig fogja Helaku kezeit, nehogy el tudjon szökni. - Sajnálom az előzőket... nem gondoltam komolyan... ne haragudj - nyitja ki szemeit és Helaku szemeibe néz.
|
-Nem egyáltalán nem!-Kiabál rá a méregtől,majd könnyek szöknek szemébe.-Megint TE akartál szeretkezni..nem is én!-Mondja mostmár ordítva.Zeng tőle az egész hegyvidék.-Idefigyelj...segítenék neked,ha TE nem lennél ilyen szánalmas!Csak ARRA tudsz gondolni!-Hangsúlyozza ki a szót,és a könnyek egyre jobban potyogni kezdenek arcáról.-Azthitte,m már vagy mint a többi ficsúr..-Mondja.-Arra is én bírtalak rá hogy együtt legyünk,hogy egy pár legyünk!Egyébként foglamad sem lett volna róla te kis mitugrász!!-Ordított kivetkőzve magából,majd kisegítette a fiút,és elszaladt sírva.
|
- Ilyen könnyen fel tudnád adni a szerelmünk? Elsétálnál és kész? - ül fel nagy nehezen, majd a kezére kap, nagyon fáj neki de igyekszik nem mutatni. - Ha így látod, akkor menj, nem foglak vissza tartani, ha már nem akarod... - néz fel - Majd egyedül is kijutok innen... nem kell a segítséged és a szánalmad! Eddig is csak azért kellettem, hogy legyen akit csábíthatsz mi? - lesz könnyes a fiú szeme, nagyon fájnak neki saját szavai
|
-Tudja hogy igazából nem is akarja a fiú elküldeni.Odalép hozzá,és megsimogatja hátát.-Ha nem akarsz szóba állni velem nem kell.-Mondja őszintén,halkan.-De legalább bocsáss meg,aztán örökre elmegyek ha nem akarsz többé velem lenni.Nem akartam rosszat,csupán..csak feltámadt bennem a vágy,ne haragudj.-Néz szomorúan a fiúra,majd lassan elindul.
|
- Helaku... - motyogja halkan a nevet - Hagyj egyedül... menj már... - nyújtja felé karját (ami nem tört el), mintha el akarná lökni, pedig épp másra vágyik, szeretné magához húzni a kandúrt és édes csókban forrni vele össze. - Nem akarom... nekem abból nem volt jó, fájt... mindig fájt, durva volt... durva és erőszakos... nem akarom... sajnálom... - sírja halkan
|
-A fiú meglepődik szerelme reakcióján,nem akart rosszat,sőt lágyan csinálta,úgy hogy nagyon nem is érzett Shirei.Utána szalad,majd leül mellé.-Shirei!NE haragaduj..nem tudtam..én csak jót akartam..ne haragudj rám!Én nagyon sajnálom,és nem akartam neked fájdalmat okozni..kérlek...ne haragudj.Szeretlek!-Karolta át a fiút gyengéden.
|
Shirei végig húz szerelme hátán, de amikor a fiú hátra dönti megijed és mikor kicsit belé hatol ujjával fájdalmasan kiállt fel - Ne! - löki el magától a fekete srácot, leperegnek előtte a fájdalmas emlékek és dermedten liheg pár pillanatig, majd gyorsan felveszi alsóját és amilyen gyorsan csak tud távozik a barlang rejtekéből, kinnt eléggé fázik, de nem törődik vele, most egyedül akar lenni, egyedül az emlékekkel és a múltal, hírtelen megcsúszik alatta a talaj és egy verembe esik, de szerencséje van, nem olyan mély, hogy halálos legyen az esés, de mivel pont kezére esik valószínű,hogy eltörte. Pár perc telik el, mire magához tér, az emlékek ismét peregnek, a fájdalmakat újra éli, összehúzza magát és halkan sírni kezd.
|
(18-as karika! Shirei és Helaku válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
-Teljesíti szerelme kérését,és hátára fordul,sejtve hogy lassan egymáséi lesznek.Hirtelen feltámad benne a vágy,hátradönti a fiút,és körözni kezd nyílása körül,és beledugja ujja hegyét.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
