|
Témaindító hozzászólás
|
2010.06.29. 23:11 - |
Ide csak Kazushi Halian tud belépni, és az a személy akit magával hoz. Itt minden a valódi világ ellentéte.
|
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Az eddigi hozzászólásokat másoltam az eredeti helyükről, adatokkal és mindennel együtt, a dátumok alatti dátumok az eredti beírási időt jelzik, illetve az eredeti felhasználót, stb...
További kellemes játékot kívánok!
Taly |
|
*Sopphie meredten nézett utána, mikor a másik kandúr noszogatta, nem kellett kétszer mondani.* -Rendben. Örülök hogy megismertelek. Viszlát!- *Köszönt el gépiesen, amjd Kinme után sietett, remélve, hogy nem tűnik el a túloldalt. Most nem keltett benne félelmet a kapu, pedig ha nem mással lett volna elfoglalva, akkor még habozott volna.*
*Kitty hirtelen egyedül találta magát, és ő sem akart ottragadni.* -Viszlát!- *Köszönt el gyorsan, intett, majd nővére után szaladt át az ismeretlenbe.*
 
|
|
|
*Kinme szemeibe mély bánat költözött e szavak hallatán amit neki intéztek* - Talán... talán jobb is ha csak egy köddel fedett tónál élek... legalább megmaradok a saját unalmas kis életemben! *tört ki belőle majd átugrott a tükrön, Misa se tudta most leállítani, Sopphie éles késként mart lelkébe, s most úgy érezte gyűlöli a lányt, a szemüveges kandúr bólintott*
- Most nem... talán később csatlakozom a társasághoz, de azért kösönöm a meghívást... menjetek... nemsokára zárul a tükör...
|
|
|
-Te beszélsz? Egy köddel fedett tónál tengetted az idődet egész nap... Ehhez képest ebben a tükörországban történik is valami, még ha nem is a legszebb dolgok.- *Forgatta szemeit, de abban egyetértett, hogy néha az embernek kell egy kis noszogatás, hogy változtasson.* -Esetleg, tényleg jöhetnél velünk... Még nem tudjuk ugyan mit csinálnuk, mármint barlangot akartunk keresni vagy mi, de azt ma már úgyse találunk, lassan lemegy megint a nap, de a szabad ég alatt vicces aludni... egy kis társaság, tábortűz, kísértetmesék.- *Próbált mosolyogni, bár nem volt benne biztos, hogy erre vágyott a kandúr.*
|
|
|
*Kinme halkan súgta a lány fülébe* - Csak úgy értettem, hogy jöhetne velünk, mert úgy érzem nincs rendben vele valami, és tudod sose... majd egyszer elmondom rendben? Addig csak várj és megtudod! *mosolygott angyalian, majd még a szemüveges kandúrra nézett, végül vissza a lánynak súgta* - Elég bánatosnak tűnik... és ezen a fura helyen él... te nem sajnálod hmmm?
|
|
|
-Értem.- *Mondta eggyüttérző hangon, és a kapu felé nézett, majd Kinmére. ~Ezt most hogy gondolta mégis?~ Gondolta, de kívülről jól álcázta megrökönyödöttségét.* -Család?- *Bökte csak ki értetlenül, hogy ezt most mire értette.*
*Kitty még mindig nővére mögött kuksolt, úgy döntött jobb biztonságban maradni, és már angyon elege is volt ebből a helyből.*
|
|
|
- Ne lehet... már nincs köztünk... *morgott majd elővette a kis tükröt, s megnyitotta a kaput* - Menjetek én itt maradok...*Kinme már nem úgy néz a kandúrra mint nemrég*
- Biztos nem jössz velünk? Gyarapodik a család meg minden... *ajánlotta fel, de a kandúr csak legyintett*
|
|
|
-Arisa?- *Kérdezi Sopphie csodálkozva, mikor hirtelen mozdul, elrántja onnan Kitty-t, és meredten nézi a semmiből előkerült kardot, meg a fát, ami igencsak megsínylette a dolgot. Keze mégse kerül a kardja közelébe se.* -Persze... Ideje már mennünk.- *Köszörüli meg a torkát, és kicsit bizonytalanul néz rá, mintha valami pszihopata lenne, és bármikor levetheti az álcáját, hogy kinyírja mindannyiukat.* -Szerintem meg kéne keresned a lányt.- *Teszi még hozzá, kicsit remegő hangon.*
*Kitty nem vette észre a dolgot, csak azon lepődött meg, hogy Sopphie elrántotta, majd meglátja, hogy miért is, és nővére lába mögé bújik, bízik benne, hogy megvédi őt, ha szükséges lenne.*
|
|
|
- Nem vagyok benne biztos, hogy ezek jó ötletek *vakarja me kobakját a kandúr, amint Kitty csikálni kezdi az alvó "roszlánt" az csak fordul egyet a másik oldalára, de ekkor hírtelen egy nevet suttog*
- Arisa... Arisa...*hírtelen felpattan, s kardja átszeli a fa törzsét egy suhintással, idegesen néz körbe, mire észbe kap, hogy hol is van, kimérten teszi vissza hüvelyébe fegyverét* - Mehetünk? *kérdi mintha mi sem történt volna*
|
|
|
*Sopphie odasétál, majd elhúzta a száját.* -Idehoz minket, aztán csak úgy elalszik?- *Törte a fejét, hogy melyik a legaljasabb ébresztési módszer ami eszébe jut, de sajnos csalódnia kell magában.* -Csikizés... ordibálás... fülbe fújás... és igen a vödör víz se rossz...- *Mondja el szerény fegyvertárát.*
*Kitty követi őket.* -Rúgjunk bele! Bár öö azt mégse, lehet, hogy felébred, de bizonyára nem lenne túl jó kedvében. De a többit szívesen vállalom!- *Nézett nagy szemekkel, majd elkezdte csikizni, hátha csikis a kandúr.*
|
|
|
*Kinme még nézte kicsit a távolban lévő lényeket, majd sóhajtott és utánuk ment, amint a fához lépdelt meglátta az alvó macskát és rézni kezdte* - Hé... vigyél minket haza rendben? *de a kandúr nem moccant, olyannyira mélyen aludt hogy 1000 tank sem tudta volna felkelteni* - Most mit csináljunk? Megvárjuk amíg felébred, vay leöntjük vízzel vagy egyéb ötletet is várok...
|
|
|
*Sopphie megszólalt volna, de nem nagyon tudta mit mondjon, semmilyen szóval nem tudta jellemezni amit érez.* -Menjünk, mielőtt még kiderül, hogy esetleg ebben a világban van Sopphie-nak is képessége, és Kitty úgy jár, mint Misa...- *Fordult el, mert ha tényleg így lett volna, akkor nem akarta látni.* -Hogy jutunk vissza?- *Kérdezte körülnézve, de ő se látta Haliant.*
*Kitty Sopphie-ra nézett.* -Ez, akkor ugye azt jelenti, hogy mi jóban vagyunk egymással, ugye? És hogy... hol lehet az anyjuk?- *Kérdezte, mert ő nem értette a dolgot, és kíváncsi volt.*
-Ne akard megérteni... túl bonyolult ez a világ. És még csak nem is igaz.- *Fordította meg húgát is.*
|
|
|
- Most hogy mindenki megvan... mehetünk végre? *nézett körbe de a szemüveges macska hírtelen sehol sem volt, hiába kereste szemével, nem látta, Misa viszont igen, s leugrott Kinme válláról, egy fa tövéhez ment, s ott volt a kandúr is, a fa tövében pihent le, nagyon kimerült volt, s amint leült elnyomta az álom, Kinme nem ment Misa után, megvárta amíg az vissza jön* - Vagy még akartok látni valamit? *kérdezte a két testvért*
|
|
|
*Sopphie még minidg meredt szemmel figyelte, majd hugára pillantott.* -Lehet hogy nem is vagy, tekintve hogy az ott egy apa. De nem az én apám... Ha viszont tényleg az ellentét, akkor anya ment el. Mármint, hogy anya nincs...- *Kicsit zavarban volt, ajkába harapott, észre se vette szinte Kinme kezét a vállán, de nem bukott ki, így talán mégiscsak volt valami hatása.*
*Kitty értetlenül nézett nővérére.* -De lehet, hogy itt máshogy van.- *Tiltakozott, és csak azrét is körülnézett még egyszer, de nem történt semmi új, a kicsi Sopphie még mindig apjához bújt, messziről annyira nem látszott, csak ha valaki jobban megfigyelte, hogy halvány rémalakok keringenek körülötte, és ijesztgetik.* -Kitty, hagyd békén a húgodat! Így is elég ritkán találkoztok!- *Hallatszott a férfi hangja messziről, mire előjött a takarásból egy idősebb macska, narancssárga bundája volt, fény csillant meg a szemüvegén, és csak kacagott a kislány ijedtségén. Az igazi Kitty ezt látva kikerekedett szemmel ölelte át Sopphie-t.*
|
|
|
*Kinme elmosolyodott a lánykán, de amint eszébe jutott, hogy ez mit is jelent, már nem volt kedve mosolyogni. A hely szinte amit látott, lelke vágya volt tán Sopphienak, ő csak a lány vállára tette kezét, s ha az nem húzódott el, akkor Kinme egy darabig még ott is hagyta, úgy gondolta talán nyugtató hatása lehet* - Te? Hmmm valahol csak te is megvagy! *mosolygott a kis nőstényre, Kazu a háttérben maradt, s követte őket*
|
|
|
*Sopphie elindult. Nem tudatosan ment amerre, de végül is odajutottak ahova a sors szánta. Egy méretes házikó, fehérre meszelt falakkal. Sopphie szemei kikerekedtek, amikor meglátott egy furcsa alakot. Egy kis réten ugrándozott, kezében kosárka, és még Piroskát is megszégyenítő ruhácska volt rajta. Mosolygott, és virágot szedett, és szőke volt. Akár még röhögött is volna rajta Sopphie, de inkább sokkolta a látvány. A macska igaz még csak 8 éves lehetett, aztán megijedt valamitől és rögtön a házhoz futott, egyenesen a kertbe, egy férfi karjaiba, az mosolyogva nyugtatta a lányát. Messziről is látszott, hogy szereti őt.*
*Kitty nem szúrta ki az alakot, de amikor Sopphie megállt, szemével követte pillantását, és ő viszont kuncogni kezdett.* -De ari! Megy a ruhája a szeme színéhez.- *Ugratta nővérét.* -De én hol vagyok? És ki az a pasas?- *Kérdezte körülnézve.*
|
|
|
*Kinme nem szólt semmit, ő már menni akart, nyugtalan és zavart volt, Misát még mindig magához szorítva tartotta* - Akkor keressük meg őket... és menjünk innen... ez a hely szörnyű... *Kazu közbe szólt*
- Igen... valóban az, még nekem is az néha... bár... nem is tudom... én sokszor vagyok itt, olyan ez mint az otthonom. *terjesztette elő gondolatait* - Na akkor menjünk... keressünk meg titeket, figyeljetek jól, hiszen bármelyik pillanatban felbukkanhat akárki és nem lenne tanácsos szembe találkozni a saját énetekkel higyjétek el... én tudom...
|
|
|
*Sopphie bólintott jelezve, hogy megértette.* -Nem hiszem, hogy valami szépet látnánk akkor.- *Húzta el a száját, Misára gondolva. Mégis ott tolakodott az agyában a kíváncsiság, hogy talán megismeri magát jobban... Vagy nagyon nem tetszik majd amit lát...* -Én.. két napon belül kétszer látni magamat kívülről.. Nem tudom jót tenne-e.- *Harapott ajkába, de már kezdte beadni a derekát, látszott rajta.*
*Kitty elvigyorodott.* -Én a nagyobb? Húha az érdekes lenne!- *Lelkesedett be, és Sopphie előtt pattogott.* -Naa ne légy már betoji! Csak nem félsz? Keressük meg magunkat!- *Kérlelte, mert nem vette észre rajta, hogy amúgy is menne.*
|
|
|
*Kinme figyelte önmagát, a kölykökkel jól eljátszott, úgy tünt mintha csak az állatokat vetné meg, ami nála pontosan a fordítottja volt, mivel gyűlölte az ember szerű lényeket, kivéve a két nőstényt akikkel vándorolt, a szemüveges kandúr felelt a kérdésekre* - Ez egy másik sík ha úgy tetszik, itt teljesen más vagy mint igazából... mondjuk ha Kitty a hgod, itt lehet hogy ő az idősebb, vagy nem is a testvéred, a korban vannak elváltozások, jellemben meg minden más mint ami lennél... *próbálta magyarázni*
|
|
|
*Sopphie sóhajtott egyet, majd ő is szemtanúja volt a bizarr jelenetnek.* -Te jó ég! - *Hüledezett, mert a hátán a hideg futkosott.* -De mégis miért lenne jó, ha megkerssük az énünket?- *Kérdezte még minidg értetlenül.*
*Kitty Sopphie lábához bújt.* -Misa...- *Nyögte meghökkenve. Majd elfodult, és Sopphie-ra nézett.* -Mert az itteni éned teljesen ellentettje önmagadnak.- *Magyarázta nővérének, hiszen ő lemaradt róla.*
-Ellentéte?- *Kérdezte, próbálta elképzelni milyen lehet az ő ellentéte.* -De mégis hogy, az... az a kissrác, bocsi Kinme, de az te akarsz lenni ha jól látom... Az alig van vagy 6 éves... Most akkor a jelenkori énem ellentéte, vagy a múltbélié? Esetleg jövőbelié?- *Vonta fel a szemöldökét, mert nem nagyon értette még mindig.* -De... végül is mindegy is, én egyiket se akarom látni.- *Gondolt arra, hogy mégis mennyire árulkodó lehet az ember személyiségéről, ha a teljes ellentéte is mellette áll.*
|
|
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
