|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.09. 21:53 - |
Ez egy különleges hely. Képes a sziget teleportálni. Egyik pillanatban még a Bűvös folyónál van, a másikban pedig már a Tengeren lévő szigetnél. Itt mindig sötét van és senki nem fedezte még fel teljesen. A Mystikus szigeten található még egy sárga fényoszlop. Aki oda belép, elteleportálja, de mindig máshova. Ha nem akarnak elszakadni egymástól a csapatok, akkor ajánlatos egyszerre belépni. A folyókból nem ajánlatos inni, mert higany van benne. Elég sívár a terület, de sok démon megbújik a sziklák között.
|
[291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Osoreru meglepődik, amikor az idegen macska felbukkan. Egyedül marad. Döbbenetében kiesik a kezéből a szemét takaró anyagdarab és hosszasan bámul maga elé. - Kokoro... - motyogja maga elé. - Kokoroo! - és dühösen felkapja a kötést, s már megy is a párja után.
|
*Naoto biccent* - Ígérem, hogy nem fog vissza térni... *mondja avval hagyja hogy a macskalény felszippantsa, de amikor épp megtenné, előugrik az eddig távolban bújkáló macska, Konoe*
- Várj! Engedj át engem is! *kiálltja, de megbotlik, elsöpri Kokorot, és így Naotoval együtt mindhárman átkerülnek a másik világba*
 
|
Elgondolkodik a lehetőségen Osoreru, hogy nem átengedi őket, hanem egyszerűen elpusztítja. Még most is, megint újra. Kokoro azonban jó munkát végzett, a kandúr szíve sokat szelídült. Most felnyílik takart szeme, s csak úgy magába szippantja Erlest, aki visítva, mint egy nyúl, átjut a következő világba. - Ne térjen vissza. - figyelmezteti Naotot, aztán őt is magába szippantja. Végül Hadesra néz. Most sem mond neki semmit, csupán búcsúzóul biccent egyet, aztán az ő teste is felszívódik.
|
*Nem zavarja a kandúr pillantása.Az évek folyamán hozzászokott már ahhoz,hogy mindenki a szemeivel van elfoglalva és ez zavarta is.Eleinte furcsálta,hogy a szemein vannak kiakadva,annak ellenére,hogy egy démon,mely félig farkasból félig pedig sárkányból van.Osoreru-ra mégis másképp pillanott.Az övé nem megvetést,hanem némi kíváncsiságot tükrözött.*
Milyen sokban hasonlítanak hozzánk,csak nem macskásak.Meg akarom nézni közelebbről.*súgja oda kis barátjának,majd egy nagyobb szikla mögé kezd osonni,ahonnét úgy gondolja jobban láthatja és hallhatja őket.Fel sem tűnik,hogy egy másik kandúr lapul a közelben*
-Mi a terved kölyök?Csak nem akarsz velük tartani?Egy teljesen ismeretlen világba,ahol nincsenek ott a szüleid...Ráadásul gyerek vagy még.Ha át akarsz menni,majd idősebb korodban mikor megerősödtél akkor megkeressük ezt az Osorerut és átmegyünk. |
*Kokoro elmosolyodik a dolgon és nagyon büszke Osorerura és persze saját magára is, amiért képes volt hatni mesterére... elengedi az idegeneket, megkönnyebbül a dologtól, nem csak azért mert életen maradnak hanem azért is mert egy ember eltűnik innen és viszi magával a csatlósait is... *
- Igen... de... nem tartom magam emiatt rossznak... nem ismerem a ti világotokat, de én a sajátomban szeretek élni, talán szolga vagyok, de azt szolgálom aki fontos számomra... biztosítalak arról, hogy Erles király... nem fog többé vissza térni ide...
*Közben senki sem veszi észre de egy macska lapul nem messze tőlük, hallja a beszélgetésüket, bár a hallgatózó Nexust nem érzékeli.... ő is át akar jutni... bár nem tudja hogy a mostani fizikai teste abban a világban életképes-e, de meg meri kockáztatni ezt a dolgot*
|
A kandúr nem igazán éri be azzal, hogy Yahto majd szól, ha az emberiség mégis a macskabirodalom ellen fordul. Hümmög egyet, s szúrós pillantással néz a keleti királyra. Fél tőle a lelke mélyén, ezért is akarja olyan elszántan elpusztítani. - Ne térj vissza soha többé. - morogja oda neki. - És más embernek se tanácsolom, hogy a földünkre tegye a lábát. - teszi hozzá keményen. Aztán Hades szemeibe néz újra. Vonzódik a felemás színű szemeihez, mivel az övéi is mások. Nem szól hozzá, mert nem tud mit mondani. Inkább Naotora kapja tekintetét.
Erles is furcsálja valamelyest, hogy a fiúcska ennyire érdektelen a macskalények iránt. Azt hitte, ha találkozik majd másokkal, akikkel szimpatizál, megpróbál majd megszökni. Most viszont még jobban büszke lesz arra, hogy ennyire magához láncolta, hogy még a saját fajával is képes hadba szállni érte, s csakis érte.
- Te is a másik világból való vagy, igaz? - kérdezi Osoreru a kölyköt. - Úgy látszik, az emberek valóban kifordítják fajunkat a normális kerékvágásból. - teszi hozzá mérgelődve. Nem kérdezi, hogy vissza akar-e menni, hiszen kéri őt, hogy engedje át őket. Mélyet sóhajt, s felemeli a kötést bal szeméről. Nem nyitja még fel, most le van csukva az neki.
Erles megijed, ahogy ezt látja.
 
|
*Merev tekintettel,rezzenéstelenül állja Osoreru pillantását,és nyeregben érzi magát mikor eltűnnek a villámok.Enged a kandúr kívánságának és leszáll a földre.*Nem fog visszatérni.Erre a szavamat adom.Remélem nem fog megtörténni.Ideje felhagyni a világok közötti utazással.Szemmel tartom a kapu őrét,hogy fent maradjon a béke.*hangja komoly volt,melyből érződött,hogy komolyan gondolja a dolgokat.*
Tehát embernek hívják magukat.Dahaka,az emberek télleg ilyen rosszak,ahogy Osoreru állítja?*pillant a vállán pihenő lényre,majd ismét kipillant a szikla mögül,hogy lássa a következményeket.*
=Sok különös dolgot hallottam már róluk,de nem mind gonosz.*válaszolja halkan.*
 
|
- Nem... nincs szándékában, túl erősnek tartja a fajunkat... legalábbis most... félelmet érez eme világ iránt... és nem tér vissza... de... ha bármi történne kezeskedem ért, hogy tudni fogok róla és az első dolgom az lesz, hogy szóljak...*igéri Osorerunak*
- A fajomat sem érdekelte, hogy mi van velem... miért kellene egy ilyen faj miatt léteznem...? Nem mintha nem érdekelne... csak.... nem értem! *mondja ela véleményét* - Talán csak Erles szolgája vagyok, de még mindig jobb mint egy ketrecben elrohadni.... fény és tiszta levegő nélkül... *nyilvánítja ki álláspontját* - Kérlek... engedj minket vissza!
*Kokoro szemeit teljesen a kandúrra szegezi... Naoto is szolgája Erlesnek, kicsit összehasonlítja magával, de igazából ezt a kettőt nem nagyon lehet, csupán a helyzetet, így el is neveti magát* - Igaz... néha ott a legjobb ahol nem is gondolnád... néha ott vagy biztonságban, ahol üldöz a halál... és néha nem vagy egyedül a magányban... |
Osoreru elgondolkodik Hades szavain. Érzi igazát és őszintén megijed, persze külvilág számára láthatatlanul, attól, hogy ezrével jönnek át ide az emberek, hogy ezt az uralkodónak nevezett alakot megkeressék, megmentsék. - Valóban ilyen az ember, pusztít. - mondja rideg hangon a sárkánynak. Eltűnnek kezeiből a szikrák.
Erles végre magához tér. Zihál, de kapaszkodik Hadesba. - Jóh... jólhvahnh... - suttogja neki és Naotonak is. Nem képes megköszönni, de legbelül nagyon hálás, amiért megvédték az életét.
Osoreru most már dühössé válik, amiért sarokba szorították. Tart tőle, hogy a sárkánynak igaza lesz, s a másik kapu őre átengedi ide az embereket. Nem akarja elveszíteni a birodalmat. Nem akarja kockára sem tenni. Hátrapillant Kokorora. Az emberek tudja, mire használnák, ha nem ölnék meg szinte azonnal. Szereti a fiút és meg kell óvnia. De valóban megoldás hazaengedni egy embert? Lehetséges, hogy csapda az egész. Ám Naoto szavai valahogy kissé elültetni látszanak a félelmét. - Tudod, kölyök, nekem is csak egy valaki adott esélyt. Hogy bánja-e, azt nem hiszem, de hogy nem mindig hálás érte, abban biztos vagyok. - fogalmaz egyenesen és int Hadesnak, hogy hozza le őket a magasból. - Az élet érték. És ha valaki odaadja valakiért, az nagyobb áldozatot hoz, mint egy szent. De ha az életed egy olyannak adod, aki kiirtaná a fajodat is, az áldozatod nem hiábavaló volt, hanem ostobaság. Ha pedig ez megtörténik, a macskalények is felkeresik az embereket. - néz most nagyon komolyan Hades szemeibe. Feltűnik neki, hogy felemásak, de nem rezzen az arca. Rokonléleknek érzi, bár nem sejti, mitől más a sárkány két szeme.
Erles kicsit erőre kap. Visszavonja testére a kék védőpajzsot, noha ezellen a gonosz, kőszívű és ijesztő macskalény ellen hatástalan, aztán normálisabb helyzetbe küzdi magát. Azt akarja, hogy méltóságteljes, uralkodói legyen a megjelenése még a megaláztatás után is. A haja csapzott, szemüvege kiss lecsúszott orráról és már a ruhája sem a régi, de kihúzza magát és kicsit rendbe szedi magát. Büszkén pillant Naotora, majd Hadest egy dicséretet kifejező simogatással jutalmazza.
Osoreru lassan Yahto felé fordul. Végighallgatja őt, aztán bólint. - Visszajön pusztítani? - kérdezi tőle, ezzel elárulva, hogy emlékszik a fiúra. - Eljönnek lerombolni a macskalények életét? - tesz fel újabb kérdést. Úgy tűnik, a válaszok fogják meghatározni, megöli-e Erlest, vagy hazaengedi.
|
- Igazad van... *lapítva hagyja füleit, s arcán is halványpír jelenik meg* - Mégis... úgy érzem ez nem egy rossz tulajdonság... *mosolyog s látja azt is ahogy a kandúr megenyhül felé, fülei felpattannak, csengője megcsendül, de csak halkan szól*
*Naoto igyekszik védelmezni Erlest, s felfogni minden csapást ami rá irányul, de nem mindig sikerül neki,ő nem veszti el eszméletét, tudatánál van mindvégig, amikor is Osoreru megszólítja* - Mert.... *kicsit megtorpan, s elgondolkodik, nem azon hogy miért is, hanem azon hogy hogyan fejezze ki magát, végül egy egyszerű mondattal felel* - Mert fontosabb nekem bárkinél... az életemet is oda adnám érte ha kell... és... még azért, mert ő az egyetlen aki esélyt adott nekem élni...
*Yahto előre lép, előjön a szikla takarásából, de egyáltalán nem néz ki úgy mint aki tartana bármitől is, egyszerűen tudja hogy mennyire erős Osoreru, nem egyszer volt szerencséje már látni őt harc közben* - Az emlékeiben már jártam, ismerem az életét.... nem egy angyal, de a javulás útján jár... ugyanúgy ahogy te.... nem mondanám hogy ennyi idő alatt képes lettem volna megbízni benne, de az ereje annyira halvány a miénkhez képest, hogy még ha akarna se tudna bajt okozni... ő nem olyan mint a mestered.... és meg van a hatalmad ahhoz hogy vérontás nélkül küldd el innen őket... |
*Lehajtja fejét a villámcsapások hatására.Ezek még számára se túl kellemesek,így el tudja képzelni,hogy mennyire rossz lehet környezetének.Amikor enyhülnek a villámlások a hangok irányába beveti savas köpetét,hogy kizökkentse támadóját.A levegőbe emelkedik,hogy Erles-t nehezebben lehessen megtámadni.*Osoreru,engedj vissza a világunkba és megmented a sajátodat.Tudják,hogy hol keressék az uralkodót és ha nem tér vissza,ezrével jönnek,majd emberek ide,hogy végezzenek mindennel ami él és mozog.*mered rá rezzenéstelen tekintettel.Agyában közben végigfut a gondoloat,hogy még végső esetben farkas alakját is felvehetné,hátha attól tartanak az itteniek.*Nos mit lépsz erre?
*Nexus megbújik egy közeli szikla mögött,ahonnét remekül látja és hallja a dolgokat.Jól elhelyezkedett,hogyha netán lebukna könnyen megmenekülhessen.Remekül ismeri ezt a területet,hisz itt született.*
|
Büszke Kokorora a fekete kandúr, ezt egyetlen pillantással üzeni meg neki, aztán folytatja Erles ostromlását. Nem érdekli, hogy Hades esetleg megvédi, akkor megkétszerezi az erejét. Egy ember semmiképpen sem maradhat életben a Macskalények Birodalmában. Már egyszer tapasztalta, micsoda gonoszság és hatalomvágy lakik az emberekben. Soha többé nem akart találni eggyel sem, ám most, hogy összehozta őt egy újabbal a sors, el kell pusztítania. - Nem akartam több macskát megölni, de aki túlságosan makacs, hogy felismerje, mekkora fenyegetés ez a szörnyszülött, annak össze kell törni a kőfejét. - morogja, s Naotora is újabb csapásokat szór.
Erles mindig magához tér a fájdalomtól, beleájul, majd újra magához tér, hogy immár kiáltozva kapkodja a levegőt. Arca vörös lesz, a szívénél markolja a ruhát, érzi, hogy a szíve már össze-vissza ver, hamarosan szétrobban vagy egyszerűen megadja magát, s nem üt többé egyetlen ütemet sem. Fél, halálfélelme van, arca eltorzul az érzéstől.
Ahogy Kokoro megszólítja, abbamaradnak a villámlások, s ő dühösen néz a rózsaszín fiúra. Pár pillanatig égő tekintettel bámul rá, aztán elégedetten elmosolyodik. - Te mindig mindenkit megmentenél, akinek csak egy kis esélyt is adhatsz. - mondja neki engedékenyebben. - Héj te! - dörren a hangja, ahogy megszólítja Naotot. - Miért véded ezt az embert? - kérdezi tőle egyszerűen. Kezeiben még ott csapdosnak a villámok, de most nem ostorozza őket. Aztán lassan Yahtora néz. - Nem kell bújkálnod, ha nem állsz ki ellenem, sértetlenül távozhatsz a szigetemtől. - mondja neki kemény hangon. - Bízol ebben a szőke szörnyetegben? - kérdezi tőle morogva.
|
*Fehér fény hasítja át a tűzpajzsot, s Kokoro oly sérülésmentesen jön ki, hogy az már szinte csodának mondható* - És nem is halok meg olyan könnyen! *mosolyog angyalian*
*Naoto testében végigfut a villám ereje, a macska viszont egy kis szédelgés után ismét talpra áll* ~ Az erejük sokkal nagyobb mint hittem volna... *sorozza őket kegyetlenül Osoreru, de ő amint tud Erleshez siet* - Tarts ki... megvédelek... *próbálja talpra állítani Erlest, de nem tudja hogy eszméleténél van e egyáltalán* - Ne itélj elhamarkodottan...! Elismerem nagy a hatalmad... de ez az ember nem ellenfél számodra, nem tud bajt okozni... csak küldj vissza minket a saját világunkba! *kéri, de nem alázkodik meg, ha kell tovább harcol*
*Yahto behúzott fülekkel nézi a harcot, sose volt a bátorság példaképe így inkább meghúzódik csendben egy arra tévelyedett szikla mögött* ~ Segítséget kellene hívnom... tudtam hogy ez az ember bajba kever... de persze nem hallgatott rám...
- Osoreru... *szól közbe Kokoro bár nem igazán van beleszólása a dolgokba, legalábbis ő így látja* - kérlek gondold meg mit teszel... *lapítja le füleit*
|
Erles szinte belelapul Hades bőrébe. Retteg Osorerutól, úgy érzi, ez a kandúr bárhol megtalálná és megölné, méghozzá olyan rutinosan és hideg vérrel, amilyet még nem tapasztalt. Királyi büszkesége azonban helyre billen, ahogy Kokorot csapdába ejti Naoto. - Ügyes. - dicséri a kandúrt.
- Okos. - dicséri Osoreru is. - De egy valamit nem tudsz rólam. - azzal Naotoba csap a villámmal. - Hogy én nem vagyok közönséges macska. Ha egy valamit megtanultam az emberekről, akkor az az, hogy halálos fenyegetés a macskalényekre. Kokoro bátran meghal értem, így még értelme is van a halálának. Míg ha futni hagyom azt a piszkot, visszatér és lerombol mindent, amit bír. - és már csap is újabbakat. Gondolkodás nélkül megszórja Naotot, Hadest és Erlest.
A férfit megbénítja a fekete villámcsapás, eltűnik testéről a kék pajzs és rároskad a sárkányra.
|
*Naoto egyenesen Osoreru szemébe néz* - Nem ölheted meg Erlest! Nem hagyom! Ha kell érte az életemet adom! *Újból íjat képez kezeiből s kilövi a láthatatlan nyilat, az pedig egyenesen Kokoro felé nyargal, tűzcsóva pattan fel és körbezárja a fiatal kandúrt, még felül is* - Ő olyan fontos neked mint nekem Erles... ha Erles elpusztul, akkor ez a fiú is... *vési tekintetét a férfiéba*
|
Ahogy lepattannak a pengék, Mane rájön, hogy ezzel nem fog semmire menni. Persze máris ott az új trükk a tarsolyában. Visszaalakul Osoreru alakba, majd maga mögé tolja Kokorot, jelezve, hogy jobb, ha vigyáz magára. - Tudok a másik világról. - mondja jeges hangon.
Erles hálásan húzódik Hades mögé. Védőpajzsa kéken izzik testén, de még így sem érzi magát biztonságban. Naoto, az egykoron kicsi kis kölyökmacska is olyan idegen már számára, hogy magasabb lett nála. Egyszerűen úgy érzi, ez egy rossz álom, amiből hamarosan fel kell ébrednie, s akkor ott fogja találni magát kényelmes ágyában, Naoto hozza majd neki a reggelit és ő ahelyett, hogy enne, behúzza maga mellé és a magáévá teszi. Ezután lefürdik, megreggelizik és a napsütésben lemegy a kertjébe.
- A másik világ őre nagyot hibázott, mikor ideküldte az embert. Mert most meghal. Ha véded, ha nem. - teszi hozzá nyugodtan. Azzal vörös szeme szinte felizzik a gyűlölettől, kezében pedig fekete villámok jelennek meg. - Neked és a másik macskasrácnak felajánlom az élet lehetőségét. Dönts, míg dönthetsz. - biccent Yahtonak, azzal Naotora nézd. - Meghagyom fiatal életed, ha hajlandó vagy elfogadni az ajánlatom.
|
- Személyesen! *mosolyog Naoto, majd az átalakult OSorerut kémleli* - Hát ezt meg hogy csinálta? *pislog felé, a hurrikánt és a pengéket a sárkány hárítja, Yahto most hírtelen kirekesztve érzi magát, a elhalad a sárkány mellett és csak bámul Osorerura, végül bátorságot merít, hogy meg is szólaljon* - Két világ létezik és két őr van... te ennek a világnak az őre vagy, tehát csak te tudod vissza küldeni ezeket az idegeneket... csak nyisd fel a szemed ahogy régen.... és ők eltűnnek... *magyarázza neki, de nem biztos benne hogy a férfi meghalgatja*
*Kokoro érdeklődve hallgatja a macskát, füleit hegyezi bár a pír még mindig nem múlt el arcáról, lassan Osoreru mellé lépdel, de nem szól semmit*
|
*Követi Naoto-t a macskalények világába.Nem tudja,hogy mire számítson,így megmarad sárkányként,hátha rögtön szüksége lesz hatalmas erejére.Amint megérkezik,rögtön macskalények veszik körül.Ideje se volt megszólalni,körülnézni meg pláne.Rögtön tudta miről van szó,mikor pár penge repült felé,ugyanis sikeresen kis csapata elé érkezett.A felé repülő pengék meg sem kottyantak bőrének.Hátrapillant,majd megörül mikor meglátja Erlest.*=Jó újra látni.Ideje lenne visszatérni,uram.=*jelenti ki,majd hatalmas szárnyát Erlesékhez nyújtja,hogy fel tudjanak mászni hátára,ahol nagy valószínűséggel nagyobb biztonságban vannak.*
*Felfigyelt Erlesre,hisz még sose látott embert,így azt se tudta,hogy miféle szerzetről van szó.SZülei se meséltek róla.Sok hasonlóságot vélt felfedezni közte és a férfi között,de meglepődött,hogy az idegennek nem voltak macska vonásai.Nem bírta legyőzni kiváncsiságát,így az uralkodó nyomába szegődött,jó távolt tőle,de mégis közel,hogy láthassa.Kicsit tartott tőle,hisz elképzelése se volt,hogy mire képes.Dahakával a vállán igyekezett tartani a lépést.*
|
A kérdésre Osoreru válaszol, egy picit erőteljesebben nyomja Yahto torkának a kések hegyeit. Mordul egyet, most nagyon paprikás hangulatban van, amiért megzavarták szex közben. - Menjetek innen, míg szépen mondom! - vicsorog a kandúrra és az emberre. Még szerencse, hogy nem ismerte fel, hogy Erles nem közéjük való, akkor aztán bedurvul majd. Erles fél ettől a macskától, egy lépést hátrál a párostól, ekkor viszont Osoreru vörös szeme megakad rajta. Felfedezi, hogy nem macskalény. - Egy... egy ember! - leheli. Félelem és gyűlölet jelenik meg az arcán, de mielőtt még megtámadhatná, kiverik kezéből a pengéket. Felszisszen, bár inkább az ijedtségtől és hátrább ugrik. Kellemetlen helyzet, harcolnia kell, de egyetlen köpenyben ezt nem teheti meg. Ha viszont most elmegy felöltözni, veszít a tekintélyéből. Vicsorog az idegenekre.
A férfi halálra rémül, ahogy rákúrjant Naoto. Összerezdül, a védőpajzsa azonnal a kezébe koncentrálódik, aztán szétárad ismét testén. A rémülettől magatehetetlenné válik. Már majdnem szánalmas szegény. Csak nézi az érkező kandúrt. Nem érti ő sem, hogy mi van. Grimaszol, ahogy próbálja felismerni. Nem hisz a szemének. - Naoto? - kérdezi a megnőtt, méghozzá jócskán megnőtt fiúcskát.
Osoreru kap az alkalmon. Gyorsan átalakul Mane alakjába, legyezőjével pedig máris lecsap. Hurrikán és pár penge repül Yahto, Erles és Naoto felé. - Mind meghaltok, ha nem tűntök el innen!
|
*Yahtonak még a farkincája végén is feláll a szőr, nagyot nyel majd a királyra néz* - Méghogy meggyőzöd mi? *bosszantja őt Erles viselkedése, de mégjobban, hogy neki smmiféle képessége nincs amit most bevehthetne ilyen helyzetben. Kokoro eközben magára kapkodja ruháit, kicsit vöröses képpel nézi az idegeneket* - Én Yahto vagyok, nem emlékszel rám? Ümm... pedig emlékezhetnél... *ekkor hírtelen valami láthatatlan dolog ütközik Osoreru kezének, valószínüleg ez miatt elejti fegyverét de ebben támadója sem biztos*
- Úgy látom épp időben jöttünk! *kurjongat Naoto majd Erles mellé lépdel* - Már árkot bokrot átkutattunk utánad Erles... *mosolyogja, Yahto meg nem érti ki ez a fura idegen, s vajon miért tudja a férfi nevét, de most leginkább Osoreru reakciója érdekli... úgy véli nem lesz valami jó hangulatban ezek után*
|
[291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
