|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.09. 15:37 - |
Ez egy nagyon szemkápráztató hely. Nagyon kell figyelnie annak, ki arra jár. Egyik pillanatban van alattad talaj a másikban már nem biztos. Itt lehet fejleszteni képességeid, gyakorolni, de vigyázat, szörnyen gonosz és erős lények is meglapulhatnak itt. Évente egyszer a három hold egymás mögött áll és akit eme sugár, amit így leadnak teljesen eltalálja, minden sebe beforr és a következő évig erősebb lesz. Ez az időpont általában Augusztus 28.-ára szokott esni.
|
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*A Hold Völgy egy eldugott szegletében mozgó sziklák közt megbújik egy barlang. Halvány fény árad bentről, jelezve, hogy itt, a zord vidékkel dacolva bizony él valaki. A benti fáklyák fényében árnyékok százai vetülnek a falra, pedig mindössze két lény él odabent. Az egyik, egy rusnya mélységi patkány, Gakure, éppen egy csontot ropogtat kézfejnyi hosszú fogai közt. A másik lény jóval jóképűbb. A macskalények nemzetségéből származik, hegyes fülei, hosszú, hófehér bolyhos farka is ezt mutatja. Tekintetében vörös fény izzik, s valami perverz elégedettséggel nézi, ahogy jobb lábának karmai közt egy egér vergődik. Karmai épp csak az állat testét ölelik körbe, nem sebzi meg, de szorosan tartja. Olykor elengedi az egeret, had fusson néhány métert, de mielőtt elérné az egyik repedést a falon, a ragadozó máris utánakap, s szemmel követhetetlen sebességel tér vissza ismét eredeti helyére. Az egér körül fél órája él ebben a rettegésben, s Shion nagyúr kezdi megunni a játékot. Egy gyors mozdulat, s már csak az egér farka lóg ki szájából. Csont reccsen, a cincogás abbamarad, s az egér lecsúszik a kandúr torkán.*
- Ez rosszabb, mint amit reggelire fogtam...
*Jegyzi meg fintorogva, majd felkel a fal mellől, s kinyújtóztatja magas, mozgékony testét. Néhány ugrással már a barlang bejáratából szemléli a kinti világot. Egyetlen pontot fixíroz, mintha látna ott valami érdekeset, holott közben füleinek merevsége, testének mozdulatlansága mutatja, minden apró zörejre ugrásra kész, kimeresztett karmokkal. Shion 28 éve él ebben a barlangban, mióta száműzték a pokolból, s Kamiya került a trónörökös szerepbe. Azóta a kitaszított bosszút forral, s lassan elérkezettnek látja az időt, hogy ismét színre lépjen, s követelje azt, ami jogszerint sem az övé...de akkor is kell neki. A Pokol trónja.*
|
- nem tudom... a 24 óra még nem telt le... de.. lehet hogy arra számítottak, idő előtt elpusztulok... így csak ijesztegettek... fogalmam sincs... kiértünk volna? nagyon gyorsan váltakozik itt a táj... *kicsit még mindig nincs képben, de elengedi a lányt, nem akar tovább terhére lenni, bár még gyenge, megáll a lábán* - Köszönöm... *mosolyog, s neki is feltűnik a szél* - Vajon vihar készülődik? |
-Na az jó. Bár még korai nem? Vagy ez így normáilis?- *Húzta fel a szemöldökét, majd megkönnyebbült, hogy fákat lát az út végén. Valami változás a tájban, talán akkor végre kijutotnak. Viszont aggasztotta a dolog, hogy a fák koronáit a szél szépen mozgatta. Akkor vette észre, hogy az ő haja is repked. ~Remélem ez nem én vagyok~ gondolja kétségbeesetten, hiszen akár normális is lehet, hogy fúj a szél.* |
*Érezte ahogy a lány felgyorsít, így ő is próbálta tartani a lépést, érezte ahogy lassan vissza tér belé az erő, de még mindig szüksége volt a támaszra, bár már annyira nem kellett a lányra nehezednie, lassan egyik szeme is kitisztul, hátra kémlel, s látja eltűnni az utat* - Azt hiszem kezd vissza térni az erőm... a fél szememmel már látok... *mondja, hogy tudjon róla a lány* |
*Nem reagált a dolgokra, mert elgondolkodott ~Eladták... Mi van ha engem is eladtak a szüleim? Én meg keresem őket itt össze vissza, azok meg látni se akarnak? Nem dehogy az én szüleim meghaltak! Engem meg találtak...- Nyugtatta magát a hazugsággal, mert a másikba bele se mert már gondolni inkább.* -Csak eltűnt a visszaút.- *Nézett hátra, és úgy jelentette ki mintha az a világ leg természetesebb dolga lenne, hogy egy irányba mehetnek már csak. Azért megszaporázta a lépteit.* |
- A bátyámat is eladták... csak azért szült anyám hogy legyen pénzük... ki tudja mennyi kölyköt adtak el... pfff szánalmasak! Mi volt ez? *hegyezte füleit* - Mi történik? A fenébe még mindig semmit sem látok! *próbálta meg kitörölni szemeit, de akkor sem látott semmit, szemei még mindig homályosak voltak* |
*Thirrin megtorpant, mikor rájött, hogy megbántotta.* -Sajnálom.- *Mondta és együttérzett vele, de ezt most így nem kötötte az orrára.* -Szerintem nem vagy így ezzel egyedül.- *Mondott azért mégiscsak valamit, és újra elindult, mert furcsa zajokat hallott a háta mögül. Kövek gördültek, és újra feltámadt a szél.* |
- ... *Kizuato először csak mély csendbe burkolózott* - Ha lettek volna szüleim, talán megtanítottak volna rá... 14 éves vagyok... *tette hozzá* - csak arra emlékszem, hogy koromsötét volt... láncok és bilincs került a mancsaimra... majd elvittek otthonról, a szüleim pedig megkapják értem a fizettséget... a többit inkább nem is mesélem... nem akarlak untatni vele! *de igazából csak félt, hogy a lány ez miatt lenézheti* |
-Még azért nem jutottunk ki.- *Mondja kicsit feszülten, mert tényleg bármi történhet. De talán már az út felénél járhatnak.* -Szüleid nem tanítottak meg, hogy kerüld a veszélyes embereket?- *Csóválta meg a fejét.* -Mégis hány éves vagy?- *Kérdezte kicsit rosszallóan, egyáltalán nem bántásból, de érezte hogy fiatalabb nála, és már valami felelősségtudat is kezdett előbújni valahonnan a lelke legmélyéről.* |
*Ahogy a lányba kapaszkodik, valahogy érzi, hogy nem örül ennek túlságosan a lány* - Hát... volt egy banda... vagyis még van... kiléptem onnan, nem akartam többé más talpnyalója lenni, különben is már kijártam azt az iskolát... *sóhajt, ahogy vissza gondol múltjára* - Szabad akartam lenni.... ezért tették ezt.... és sikerült volna a tervük, ha nem jársz itt... *gondol bele, hogy mi is lett volna vele a lány nélkül* |
-Nyugodtan.- *Mondta készségesen, de nyelt hozzá egy nagyot, örült, hogy nem látja most a fiú. ~Nem lesz gond.~ Terlete el a figyelmét inkább az útra, hogy ne tűnjön el az onnan, meg hogy ne pánikoljon be. ~NEM fog bántani!~ szólt rá magára, és lassan elindult a járható részen. ~Csak vezessen ez innen ki.. akárhova~* -Kik bántak veled így el?- *Kérdezte azért közben, ezt is figyelemelterelének szánta, ha beszél, talán arra fog figyelni.* |
- Persze! De... azért ha megkérlek beléd kapaszkodhatok? Tudod még mindig nem látok és a járásom se valami gyors... *nem akar teher lenni, de ez az igazság, még mindig alig tud talpon maradni akármennyire is szeretne* |
*Thirrin kicsit aggódva nézett rá. ~Biztos elmúlik ez?~ fut át az agyán, sűrűn a talajra néz, nem akar megint meglepődni, emrt ahol az előbb álltak szép nagy lyuk tátong. Máshol viszont éppen megjelenik egy ösvény és egész bíztatóan néz ki.* -Arra talán kijuthatunk, képes vagy járni?- *Kérdezi, nincs túl sok kedve cipelni őt, igazából ereje se lenne hozzá, és így elég érdekes lenne a dolog.* |
*Kizuato nem érti mi volt ez, de ahogy a nőstény elrántja, biztos benne, hogy valami veszélyes dolog, megpróbálja kinyitni szemeit de csak résnyire sikerül és homályosan lát, foltokban* - Még mindig nem látok... a fenébe! *közli pedig csak magában futott át rajta a gondolat* |
-Hát ott nincs ahol az előbb volt.- *Sóhajtott.* -A gond, az hogy nincs itt, és nekem kéne megoldanom a dolgot.- *Ahogy nézi merre járható az út, kínjában már azon van, hogy most jó hogy segített, de nem sokkal jobb ha együtt hagyják ott a fogukat. Gyorsan ki kell találnia valamit. Akkor megmozdult a föld a lábuk alatt, és lenézni se volt ideje. Reflexei kicsit megkésve kapcsoltak, megragadta Kizuatot, és elrántotta magával onnan. Az egyensúlyát éppen csak meg tudta őrizni, és igyekezett a fiút sem elengedni, hogy eldőljön.* |
- Nincs kijárat igaz? *érdeklődik* - Bár itt lenne a bátyám... ő tudná, hogy mit csináljunk... ő mindig mindent megold... megmondta azt is, hogy ne maradjak ilyen alakokkal... miért is nem hallgattam rá? *most hírtelen elhallgatott és meg sem nyikkant, csak gondolatai cikáztak* ~ Ez a lány... olyan különös, nem simerem és mégis bízom benne... megmentett pedig sorsomra hagyhatott volna... *eközben a talaj amin álltak szinte ketté hasadt, s ha a lány nem kapcsol gyorsan akkor mind a ketten ott hagyhatják a fogukat* |
*Thirrin más esetban már rég nem is lett volna a helyszínen, de most nem érezte veszélyben magát. Érezte a fiatal kandúr félelmét, és tudta, hogy nem fog rátámadni. Egy kicsit fel is bátorodott.* -Persze segítek. Nem tudod merre...?- *De nem fejezte be mert visszaidéződött, hogy mit is mondott Kizuato.* -Ja persze nem...- *Jegyezte is meg, hogy tudassa vele rájött, hogy hülyeséget kérdez. ~De én merről jöttem?~ Nézett körbe, és meg is látta, csak arrafele már nem volt járható az út.* -Nem vagyok az a társas típus.- *Felelt a kérdésre is, miközben agyát járatta, hogy mégis merre kéne elindulni.~Kellett nekem ide jönni.~* |
- Értem... kérlek segíts nekem elmenni innen... ha akarrod akkor utána soha többé nem is kell, hogy láss... de majd ha egyszer te leszel bajban, ígérem segíteni fogok neked.... rendben? *úgy félt mint soha, rettegett a haláltól, sose volt még ilyen közel hozzá, ennyire bele ivódva tudatába* - Nem vagy túl sokat beszélő lény, nem igaz? *kicsit kínosnak érezte már a csendet, és feszültséget ami a lány körül ólálkodott* |
*Thirrin nem szólalt meg egy ideig. ~Mégis mi köze hozzá?~ Majd azért mégiscsak mond valamit, mert az illemet jól beléverték, sajnos szó szerint.* -Nem teccik ez a hely.- *Nem válaszolt a kérdésre, mégis azt mondta amit érez, ezzel úgy gondolta, hogy akkor nincs is semmi gond, ő válaszolt. Gyenge szellő érte őket, és Thirrin nem tudta eldönteni, hogy most akkor ez ő volt-e vagy sem.* |
- Végülis teljesen igazad van...vedd úgy, hoy meg sem szólaltam! *próbálja megtartani magát minden erejével, nem akarja a lányra terhelni súlyát* - Van valami baj? Nyugtalannak tűnsz... *érdeklődött, mert érezte a lány reakcióit, hogy nem valami nagy kedvel ér hozzá* |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
