|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Mikor az idegenek beléptek a házba előbújt a bokorból és az ablakhoz osont.Onnan nézte tovább a fura lényt.Talán Trialban lakozó sötétség vagy csak a korából adodó kíváncsiság az ami hajtotta.Annyira belemerült,hogy fel se tűnt neki,hogy akár le is bukhat.*
*Amint belép a szobába körülnéz,majd megakad a szeme a két idegenen.Összeszűkült szemekkel néz végig rajtuk,majd megszólal.*Trial vagyok és emberekre van szükségem.*áll meg Hakuo öccse előtt.*Igen?Mondani szeretnél valamit?*szegezi hozzá kérdését,majd megpillantja az ablakban lévő Nexust.*Ő ki?*lépett oda az ablakhoz,kinyitotta,majd beemelte rajta az apró kandúrt.*
 
|
*Thirrin a nyíló ajtó felé nézett, és inkább ott maradt ahogy épp a szobából lépett ki. Kizuato is előkerült, ez kicsit megnyugtatta, de ott volt az a furcsa szerzet. Kirázta a hideg, és az ajtóféfának lapult. Legszívesebben eltűnt volna, egybeolvadt volna a fával, hogy ne lássák. De most nem volt képes még a szobába se visszamenni, földbe gyökerezett a lába.* -Ez meg ki?- *Kérdezte értetlenül, de máris megbánta. Túl sok mradt ki az életéből, fogalma sincs arról, hogy a testvérei kit honnan és hogyan ismernek, hogy ki ellenség, ki barát. És úgy érezte ezt a lemaradást soha nem fogja tudni bepótolni, így ezernyi kérdés tolongott fejében, de becsukta a száját, és úgy döntött, hogy nem kérdez többet, csak ha nagyon szükséges, és nem tartana sokáig elmondani a választ.*
|
Az erdőben megjelenik három macskalény. Az egyik egy fehér lovon ül, karjában egy apró csomaggal. A ló mellett egy kandúr sétál, az egyszarvú ideiglenes kantárját biztosan tartja, nehogy az állat ismét megmakacsolja magát és megpróbáljon ellenállni. A szépséges teremtmény farán pedig egy kicsi fekete cica ül és elégedetten szemléli az erdőt.
= Igazán szép, nyugodt hely. Nem is értem, hogy juthatott eszetekbe egy olyan borongós vidéken meghúzni magatokat. = beszél a szőke kandúrhoz, aki morran egyet.
= Folyton nekem nyervogsz, pedig Minako választotta magának azt a rémséges helyet! = puffog Takumi.
- Valami baj van? - kérdezi halkan a lovon ülő nőstény.
- Nem, csak Tenpa már megint nekem mondja, milyen rossz volt az, ahonnan eljöttünk. Pedig a te hibád, hogy egy hideg barlangot választottál szülőszobának. - s a kandúr megborzong. Soha életében nem félt annyira, mint akkor, amikor Amai jött a világra. Reszketett, a gyomra folyamatosan liftezett, alig látott, szédült, nem kapott levegőt, rettegett, rosszul volt, undorodott, s még ezernyi elmondhatatlan dolog bántotta őt. De ahogy a kezeibe fogta az üvöltő Koit, eltelt boldogsággal és az leírhatatlanul jó volt számára.
- Ne kezdjük előről. - kéri csendesen. - Koi végre elaludt, nem szeretném, ha újra felébredne.
- Én sem. Olyan aranyos, amikor csendben van. - mosolyog rá a nőstényre a kandúr. - Ha viszont ez a paripa ismét ellenszegül, megetetem Tenpával. - morogja komolyan gondolva a dolgot, de kissé könnyedebb hangon.
= Úgyis rég ettem. = vigyorog magában a kandúrka.
 
|
*Hakuo akármennyire is akar hinni eme furcsa kandúrnak, inkább menekítené a családját* ~ El innen... el innen... *gondolataiban már megtervezte, hogy hogyan juttatja majd ki innen a töbieket ha esetleg harc lenne ebből, amint beléptek megjelent öccse is*
- Bátyó! Végre megjö... *szavai elakadnak amikor meglátja Trialt* - Váó... *pislogja, s csodálja a kandúrt, szája is tátva marad*
- Ő az öcsém... *mondja a kandúr felé fordulva* - Itt nincs semmiféle Renji...*teszi még hozzá, hátha akkor nem kavar felfordulást a gépmacska*
|
*Miután a közeli bokorból megszemlélte Hakuot ismét az idegen és furcsa Trialt kezdte fürkészni.Valami nem hagyta nyugodni.Talán a kiváncsiság az,mely arra ösztökélte,hogy még mindig ott gubbasszon a bokorban,ahelyett,hogy hazamenne szüleihez.Igyekezett csendben maradni és várta a fejleményeket.*
Ha megengeded,majd én eldöntöm,hogy mi az ami számomra érdekes és mi az ami nem.*hangja nem volt fenyegető*Miért van olyan érzésem,hogy nem szívesen látsz itt?Mintha sűrgetnéd távozásom...Mondtam,hogy nem fogok kárt tenni a húgodban,elvégre nem ő az akit keresek.*mondta,majd megtorpant az ajtóban és várta,hogy társa előre menjen.*
|
*Thirrin enyhén furcsállta a dolgot. Volt valami rossz érzése, és Hakuo pillantása se tetszett neki. Eltűnt az ablakból, megfordult, az ajtót nézte. Mit tegyen? ~Kizuato.~ Ugrott az agyába, kilépett a szobájából, és kissebbik testvérét hívta. Remélte, hogy ott van, és tudja hogy mi a teendő.* -Kizuato!- *Szólalt meg hangosan, remélte azért nem zavar meg másokat a házban. *
|
- Most mit akarsz tenni? Már ide hoztalak... nincs itt neked semmi érdekes látod? Ő a hugom... *láta hogy a lény emgpillantotta hugát, nem akart ebből bajt* ~ menj onnan... fussatok el mielőtt baj lesz... mindenki el innen... *összeszorította fogait, aztán kcisit lenyugodott* - Nem ők azok akiket ekresel ugye?
|
*Ismét sikerült feltűnés nélkül elszoknie otthonról a fiatal Nexusnak.Valahogy vonzotta a kaland és a felfedezés,így egy eddigi számára ismeretlen helyre ment,a varázslovak erdejébe.Ahogy ment a saját feje után egy ismeretlen gyorsan repülő valami szállt el felette.Egy pillanatra megtorpant,majd az ismeretlen után eredt.Igyekezett halkan közlekedni,nehogy észrevegyék.Ahogy eljutott a házhoz megbújt egy bokorban és várt.*
*Csendben követte Hakuo-t a házhoz,majd megpillantotta az ablakban álló nőstényt.Nem szólt semmit,letudta annyival,hogy biztos rá kell vigyáznia társának.*
|
 
*Thirrin mosolyogva mgköszöni bátyjának a szobát.* -Én.. nem hiszem hogy sok hasznomat vennéd egy menőakcióban, vagy miben.- *Mondja, és nézi hogy Hakuotávozik. Utána mivel fáradt is bemegy a szobába, picit ledől aludni. Mirkor felébred, hangokat hall kintről, felkel, és az ablakhoz sétál, kikukkant rajta. ~Megint egy ismeretlen macska. Huh lehet hogy még visszasírom amikor azzal a udattal éltem, hogy egyedül vagyok? Nem... azért a család mégis jobb.~*
|
- Rendben... nem mintha különösebben érdekelne... csak kérdeztem... nagyon furcsa macska vagy te.... *motyogta az utolsó szavakat alig hallhatóan, majd azon imádkozott, hogy a többiek ne jöjjenek elő a házból, nem akarta hogy bajuk essen*
|
*Jól megfigyelte a környéket.Remek tájékozódási képességgel rendelkezik,így nem lesz gond leközelebb is eljönni ide,ha szükség van rá.Gyanus volt neki Hakuo érdeklődése és egyenlőre nem akart több részletet elárulni neki,nehogy a házban lévő macskák lelőjjék a poént.*Majd idővel megtudod...*zárta rövidre a témát*
|
*Hakuo nagyot sóhatott ahogy az erdőbe értek, nehezen ment neki a lépés, nem akarta elárulni a többieket, de nem tehetett mást, csak ment és nem is nézett a kandúrra* - Hogy hívják azt a tanítványt? *érdeklődött bár nem volt biztos benne hogy ezt az orrára fogják kötni* - Megérkeztünk... *mutatott a ház felé*
|
- Ümm... rendben van ne aggódj... *mosolyog, majd kinyit egy ajtót* - Jó lesz ha itt lesz a szobád? *érdeklődik a lánytól, s mosolyog, ha az igent mond, akkor bemegy, s rendezkedik, eközben Hakuo morfondírozik, nem tudja mit tegyen... tudja hogy csak kekeckedés vot az előbbi... hiszen ha Doragon meg akarné szerezni Shikyot maga menne érte...*
~ Értem! Csak be akarta mutatni, hogy mit tett Hakuronnal, teljesen kivedlett maából mintha nem is ő lenne... mintha egy árnyék lenne... Doragon árnyéka...* - meg kell akadályozni, hogy Shikyot újra elvigye... *motyogja* - Elmegyek... segítek Doragonnak... jöttök vagy maradtok? *kérdi, szemei szikrát szórnak*
Ui: Légyszi ne menjen vele senki... :D |
*~Nem halálos seb... még jó hogy nem az, de attól még fájhat.~A lány csöndben követi őket. Körbenéz a házban.* -Takaros kis otthon. Kié?- *Érdeklődik, és leül az asztalhoz.* -Mi volt ez itt az előbb?- *Kérdezi, az ablak felé pillantva, félve, hogy meglátja odakint újra a két macskát.* -Kizuato, az oldalad ugye rendben van?- *Jut eszébe, és öccsére néz..*
|
- persze.. nem halálos a seb... ha ez így megy tovább megint el kell költöznünk... *kizuatora néz, kicsit szidalmazón*
- Már... már nem tartozom közéjük... bocsáss meg nekem... *Hakuo vonásai enyhülnek*
- menjünk... együnk valamit! *megy be, s kipakol a hűtő féle kis dobozkából, Kizuato előre engedi nővérét, majd ő is bemegy*
|
*Thirrin arcán a rémület ül, szemei furcsán csillognak. Semmit nem ért. Teljesen kívülálló, és most retteg is. Kizuato is említett valami bandát, és a bátyja se élhet valami nagy békességben, ha csak így rátámadnak. Még jó, hogy ő mindenféle kapcsolatot kerül. Nyugtatja meg magát, igazán nincs szüksége a személyes lelki terrorán kívül, hogy még mások is rátámadjanak.* -Jól vagytok?- *Kérdezi meg feleszmélve.*
|
- Hol van Shikyo? *üvölti az ezüst macska*
- Shikyo... nincs nálunk, biztosan a családjával van!
- Hazudsz! *újabb karmok lendülnek, de szerencsére egyik sem éri el Hakuot*
- Nem! *próbál ő is ütést bevinni de elhibázza, Doragon most leáll* - Szerezd vissza kölyök vagy mindannyian megjárjátok... *fenyegeti meg, Hakuo szemei szikrát szórnak*
- Ne itt hősködj! Az a bajod, hogy nem tudsz bejutni a pajzs alá mi? És ide jöttél hősködni! *eközben Kizuato és hakuron is leálltak*
-Az alku a régi... két napod van.... *tűnik el olyan gyorsan mint ahogy jött, s a másik macska is követné mikor a fiú elkapja*
- Nem mész sehova... hol a régi Hakuron? Felzabáltad mi? Te démon korcs! *üvölti, de az semmi reakciót nem mutat, kénytelen belátni Hakuo, hogy el kell engednie.. s amikor megtörténik mindketten távoznak*
|
*Valahogy nem így képzelte el a vendéglátást, jócskán meg is lepődik, majd inkább a félelem keríti hatalmába. Mégse mozdul, egyrészt mert gyáva sosem volt, másrészt nem tudta volna csak úgy otthagyni a testvéreit. A haja lebegni kezd a szélben, ami most kezd feltámadni.*
|
*Hakuo biccent, megérti, kinyitja az ajtót, hogy bemennek, de ekkor egy idegen terem ott, vasmancsai Hakuo húsába fúródnak, végig szántják gerincét, s a kék macska földre rogy, de nem lesz nagyobb baja, vicsorogva támad vissza az ezüst hajúnak, de az hárít, a sebhely tátong a macska hátán, de küzd* - menjetek be! *üvölt, amikor a másik hátulról sebébe fúr, nem ismeri azt a macskát, mégis ismerősen csillognak szemei, Kizuato fülei és farkincája feketén izzanak*
- Menj be a házba! *üvölti a lánynak és a szőkére ront, de elhibázza, nem kap sebet a támadó macska*
|
-Én semmire nem emlékszem.- *Mondja szomorúan, de elmosolyodik kicsit.* -Persze, épségben, bár nem sokon múlott.- *Nézett Kizuatora.* -Öh, nem csak... furcsa. Mármint nem te, hanem úgy minden. 18 éven át csak egy fajta emberrel találkoztam, nem a kedvesebbik fajtából, szóval...- *Húzta el a száját.* -Hát már jó lenne leülni kicsit, ma már sokat gyalogoltam.- *Fogadja el az invitálást.*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
