|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 16:08 - |
Szép hely, de tele van kőszörnyekkel, amik el tudnak rejtőzni a kövek közőtt. Egy kis ösvény vezet be az erdőbe.
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Elköszönt lányaitól, amjd kedvesével az oldalán megindultak a tengerpart felé, út közben volt idejük beszélgetni, Bite már rég érezte magát ilyen felszabadultnak. hamarosan meg is érkeztek, a kandúr leterítette a pokrócot és segített Zoynak kipakolni.
/Folyt. köv.: tengerpart/ |
*Zoy elnevette magát.*-Ó igen.Ott tudunk tenni érte.*Vigyorgott kihívóan.A házkörül játszottak éppen a lányok.Zoy odahívta őket,elköszönt tőlük,mindkettőjük kapott puszit és miután párja is elbúcsúzott a lányoktól megindultak a tengerpart felé.*
 |
- Hát igen... akkor jobb lesz ha inkább indulunk mert még a végén sose érünk oda... *avval felvette a csomagokat* - Szerintem megbeszélhetjük majd a tengerparton, sőt tehetünk is érte... *mosolygott*
|
-De persze,csak ki tudja merre kószálnak.*Kuncogott.Majd elgondolkodott.*-Én is szeretem őket,és lehetnek még kölykeink.De ezt majd a lányokkal is megkéne beszélni.*Mosolygott szelíden Zoy.*-És mi is átbeszélhetjük még ezt az úton a tengerpart felé.Vagy akár ott.
|
- Azt hiszem én is, a gyerekektől ne köszönjünk el? *érdeklődött* - Eyébként ha lenne kedved én szívesen vállalnék még kölyköket, bár sok a munka, de szeretem őket... még azokat is amelyek a testvéreimé... belegondolva, mi egy nagy családot alkotunk... félelmetes de jó is...
|
*Zoy megölelte hátulról párját.*-Én kész vagyok,te hogy állsz?*Érdeklődött vidáman.Várta már hogy lássa ismét a tengert,ráadásul párjával kettesben.Vágyta már a nyugalmat,s bár szerette kölykeit,néha a két lány rosszab tudott lenni mint két fiú összevetve.*
|
- Rendben, szólj ha minden megvan és felőlem akár indulhatunk is... *mosolygott a lányra,majd elindult, hogy szendvicseket készítsen, gyümölcsöt és innivalót is csomagolt az útra, eltöprengett még, hogy ne hagyjon ki semmit se*
|
-Én teszek el ruhákat mindkettőnknek.Te pedig akkor addig pakolj enni és inni.*Mosolygott Zoy.És felállt,elővett két táskát és elkezdett bele mindkettőjüknek ruhát pakolni,és a nagy pakolászás közben meg is talált a bikinijét.Amint pedig végzett kivitte a táskákat a konyhába.*
|
- De az évek haladtával gondolhatod tán, hogy sokkal jobb lettvolna ha máshpgy döntesz...én ezt nem tudhatom, de örülök, hogy még mindig így látod... *nézett ő is a szekrényre* - nos... kezdjük el keresni őket? *érdeklődött* - Keressünk türülközőket is, nem szeretném ha egfáznál, és vigyünk pokrócot meg élelmet is...
|
-Ezt már megbeszéltük,nem is akarok és sosem akartam mást választani miután megismertelek.*Csókolta meg a kandúrt.*-Tengerpart?Tökéletes ötlet,nem csak kettesben leszünk de még a tengerben is fürödhetünk.*Ült fel az ágyon párja mellett és gondolkodva fiókos szekrényükre tekintett hogy vajon melyikben rejthette el fürdőruháját.*
|
- De te is... tökéletes feleségem vagy Zoy... tudod örülök, hogy akkor engem választottál... és remélem te sem bántad meg *simított végig a lány arcán* - Arra gondoltam, lemehetnénk a tengerparthoz, ideális hely lenne egy kis együtt töltött időhöz... mit gondolsz erről?
|
-Ó igen,efelől kétségem sincs.*Kuncogott és megölelte Biteot.Majd elvette a virágokat és hallgatta párja terveit.*-Jó ötlet,jó lenne végre kicsit kettesben is lenni.*Helyeselte a kandúr ötletét.És tudja hogy a gyerekek is jól meglesznek nélkülük kicsit,és valóban rájuk fér már egy kis együttlét kettesben.*-Mit gondolsz,merre induljunk?*Érdeklődött.*
|
- Mi tagadás, tőkéletes férj vagyok... *mosolyodott el és Zoyhoz bújt* - Arra gondoltam, ma elmehetnénk kirándulni egyet, csak mi ketten, a testvéreink azt mondták, oda fognak figyelni a gyerekekre, szóval nem lesz probléma... nos mit szólsz?
|
*Zoy rengeteget foglalkozott lányaival,mindkettő rengeteg energiát igényelt.No meg testvéreivel is foglalkoznia kellett időnként a gyerekek mellett és a háztartásban is besegíteni nekik.Éppen délutáni pihenését töltötte mikor álmából a virágok illata keltette fel.Elmosolyodott,vett egy mély levegőt és mosolyogva párjára tekintett.*-Jobb éresztőt ki sem találhattál volna.*Mondta a nőstény vidáman.*
|
*Sok idő telt el, és mióta megszülettek a gyerekek Bitenak és Zoynak egyre kevesebb ideje aradt egymásra... így hát egy napon a kandúr virágcsokorral a kezében érkezett haza a zajos kis házhoz, óvatosan lopakodott be saját szobájukba, Zoy éppen aludt, nem csoda ilyen sok gyermek mellett, óvatosan fölé hajolt és a virágot meglengette előtte, háthta felébred az illatra*
|
-Rendben.*Mosolyog ő is puszit nyomva párja arcára.*-Vigyázz kicsit rá,kidolgozok valami új védővarázslatot,jobb a több mint a kevesebb.*Simít végig lánya fején s távozik.*
*Asuka szinte eltátotta a száját és csak úgy szorította a fatörzset csodálatában.Ujjai elfehéredtek.Csodálatosnak találta,szemei csillogtak.Úgy gondolta ő is mutat valamit.Erősen koncentrált,nyelve is kikandikált szájából és nem sokkal a hím előtt növesztett egy virágot.*
 
|
- Értem... *mosolyog nameless majd lehajol szerelméhez és csókot nyom arcára* - Ne fáraszd e magad túlságosan... *kéri, s felveszi Amiyot* - Milyen édes is a szerelem gyümölcse.... *mosolyog*
*A kardfogú természetesen észrevette a lány, de még arról is tudott, hogy nem messze tőlük bite leselkedik.... tudta hogy nem rossz szándékúak ezért ugyanolyan lassan lépdelt tovább, mint eddig... s ekkor hírtelen léptei nyomán virágok kezdtek fakadni, patak csörgedezett mellette ahol mancsa a talajt kettéválasztotta, úgy gondolta mutat a kislánynak egy kis csodát*
 
|
*Asuka megtorpan és kiváncsian néz le rá,csodálja a nagymacskát és óvatosan követi őt a maga gyermeteg módján.Azt hiszi hogy nem látja és nem is hallja a kardfogú.De még elég ügyetlen a követésben hogy ne vegyék észre.Ha szerencséje van a hatalmas kardfogú belemegy a játékba és nem támadja meg.*
*A mese végeztével mosolyogva tekint lányára aki örül apjának.*-Jól vagyok persze.*Bólint.*-Amiyo mesét szeretett volna,hát megkapta.*Vigyorodik el.*
|
*Asukának nem kell sokáig várnia, hírtelen elé bukkan egy kardfogú tigris, lomha és békés... pár pillanatig figyeli a kis nőstényt, aztán megfordul és tovább indul, lassan és kimérten, Bite persze már készenlétben van, de amíg a hím nem cselekszik, ő sem cselekszik felslegesen*
*A kis Amiyo nagyon élvezi a mesét, teljesen beléli magát, jkat nevet anyukája hangján, demint minden mesének, ennek is vége szakad*
- Hagyd anyut egy kicsit... *jelenik meg NAmeless s kitárja kezeit, Amiyo elneveti magát és apukájához szalad*
- Minden rendben Delia?
|
*Asuka talál egy érdekes növényt,kiváncsian térdelt le mell és nézegette.farkát elégedetten táncoltatta a levegőben.Nem érezte apja jelenlétét távolról sem így mit sem tudván róla felmászott az egyik fára és onnan ugrálva fáról-fára nézelődött hátha látt valami érdekes állatot is amihez még eddig nem volt szerencséje.*
*Delia megpuszilta kislánya fejét.*-Rendben.*Bólint.*-Hát,most hogy így mondod,tudom.*Kuncog.Kinyitotta a könyvet lánya választott meséjénél.*-Egyszer volt hol nem volt...*Kezdte el a mesét.S mikor külömböző állatok,emberek szólaltak meg igyekezett úgy váloztatni a hangját hogy élvezhetőbb,viccesebb lehessen a mese.*
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
