|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
- Mi nagyon sokan vagyunk, így én szeretek inkább elvonulni a többiek elől... nem azért mert nem szeretem őket, csupán kell egy kis magány... de az apukád nem lesz mérges amiért ilyen sokáig elmaradsz? Vagy érted jönnek majd megint? *érdeklődik* |
-Óh,értem.*Feleli a kislány így továbbra sem ér hozzá hisz nem szeretné hogy bármi kis pukkanásszerűség is történjen.Aztán csöndesen a fiúra néz.*-Akkor ezért mész mindig oda a Ködös tóhoz?*Érdeklődik óvatosan.*-Nekünk nem kell nagy hely,viszonylag kicsin is elférünk.Kell nekün kegy szoba,egy ágy és máris megvagyunk.*Mosolyog Jellalra.* |
- Hidegek... *mondja egyszerűen amikor a kislány a leveleket kezdi fürkészni* - és felrobbannak ha hozzájuk érsz... nem nagy robbanás inkáb egy pukkanás de nem árt vigyázni.. *mondja egyszerűen amikor látja a kíváncsi tekintetet.* - Én a szüleimmel élek, az unokahugaimmal, a nagynénikkel nagybácsikkal... meg minden ami csak kell, néha kissé szűkösen vagyunk és néha idegeítő is ez az egész... de amúgy nem rossz család csak elég fura... *megpaskolja alány vállát* - Ne keseregj itt jut hely bőven mindenkinek...
|
-Egyedül élek apuval és ugye a tesőtrünkkel Jabarival.Mióta el kellett jönnünk otthonról csak mi vagyunk egymásnak.*Mosolyodik el fájdalmasan.*-Mit szeretek játszani?Ez változó.*Feleli kuncogva.Érdeklődve nézi a fák leveleit de Jellal kérésére,nem érinti meg őket.* |
- Jártam már ott, de fene emlékszik merre kell menni. -*Morgolódik Sethaa. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy visszaváltozik gepárddá, hogy kevésbé legyen fárasztó a gyaloglás, de aztán a kommunikációs nehézségere gondolva inkább elveti az ötletét és két lábon igyekszik Mauszutól nem lemaradni.* -A mocsarat viszont nem kedvelem, elég veszélyes is tud lenni, meg ragacsos ha az ember ügyetlen...- *És kétlábon tényleg jóval ügyetlenebbül közlekedik mint négyen. Kicsit elgondolkodik, talán kevés időt tölt ebben az alakjában és elszokott tőle. Talán nem jó ez így, változtatni kéne.*
|
- Ehhh... ti nem voltatok ott még sohasem? *nézett rájuk komolyan, majd vállat vont* - Majd én mutatom az utat... ha innen kiárünk,még át kell vergődnünk a mocsáron de az gyorsan megy, ha a fákon ugrálva közelítjük meg... *és megindult tovább az ösvényen, sokat kellett sétálniuk de végig egyenesen haladtak, amikor kiértek az erdőből,már csak a mocsáron kellett átvágniuk, és már ott is voltak*
|
*Jó hogy nem csorog a nyála.Tapsikol,ugrál.* - Igen,igen,irány a dzsungel juhhúúúú szarvaspecsenye! *De kedvét egyből lelohasztja egy kérdés. Hol a dzsungel? * - TÉnyleg....merre van az? *Pillant könyörgően Mauszura, hogy nehogy azt mondja, ő sem tudja...*
|
*A szarvas szó emlegetésére újra megkordult a gyomra, ilyen éhesen úgy gondolta akár egyedül is leterítene egy szarvast, volt hozzá annyira motiválva.* -Irány a dzsungel!- *Állt talpra és körülnézett, oké hogy nincs közel, de ő még ennyiből nem tudta meg merre kell menni, úgyhogy várakozva nézett a másik kettőre.* -Merre is van a dzsungel?-
|
- Akkor menjünk el a dzsungel felé, ott sok állat van,bár nincs a legközelebb... *sóhajtja* - Mondju a halatmárén is unom... eyedül nem olyan könnyű nagy vadakra vadászni... veszélyesek.... *bólogat* - Akkor legyen szarvas... én benne vagyok!
|
- Hááát ebben van valami. Emlékszel, Mauszu, mi is vadásztunk már erre de csak egy dagadt gyíkot találtunk ami ráadásul kék volt. *Bólogat,ahogy körülnéz.* - Szép és jó ez a hely de nem az éhes macskáknak. De neeee halat azt már úgy unom. Mostanában mindig halat ettem,mert még azt volt a legkönnyebb elkapni. De esetleg egy szarvas...*S összefut a nyál a szájában.*
|
*Sethaa elmosolyodott.* -Hát pár napja már koplalok. Éppen vadásztam mikor felbukkantatok.- *Vonta meg a vállát.* -Nem is tudom, vannak errefele szarvasok, emg vaddisznók? Olyan mesebeli ez a hely, lehet csak nyálas pillangók repkednek, madarak csicseregnek meg kis ártatlan mókuskák gyűjtögetik az üvegmakkjaikat.-*Mondta savanyúan körülnézve a helyen.*
|
- Én is régen ettem már.... *sóhajtozik Mauszu is és átfogja a hasát* - Azt hiszem mindhármunknak korog a gyomra... még a végén felverjük az egész erdőt! *nevet* - Vadásszunk le valamit! Mondjuk egy szarvast, vagy egy vaddisznót? Vagy halásszunk!
|
*Ha észrevette volna tán azt a vigyort, még kihívta volna Seethat egy versenyre, de hát ő se vehet észre mindent. Valamelyest megvigasztalódik Mauszu szavaitól...de csak valamelyest. Minden esetre hálásan rámosolyog...na igen,a képességek...pont az a baj, hogy egyesek azt feltételezik,olyanja is van,amilye nincs. S hogy hogy, hogy nem, de az ő gyomra is épp akkor kordul meg, amikor a gepárdlányé, valóságos kórust adva így. El is neveti magát.* - Hoppá! Csak nem éhesek vagyunk?
|
*Sethaa fanyar mosollyal nézi Kirara lelkesedését. Ez egy olyan dolog amit nem kaphat csak úgy meg attól még, hogy nagyon akarja. Mikor Mauszu a kislány gyorsaságát dícséri egy gyors vigyort villant meg, ő azért kételkedik benne, hogy átalakult formában ne lenne elég gyors, sőt úgy véli még gyorsabb is mint a kis csíkos. Aztán amilyen gyorsan jött a vigyor olyan gyorsan el is tűnt. Gyomra megkordul, megpróbál róla tudomást se venni és Muaszura mosolyog.* -Oroszlán? Hát valószínűleg azért kölyök még, mert te is kölyök vagy. Ha megnőssz, majd az átalakult formád is nagyobb lesz. Legalábbis velem így volt.-
|
*Mauszu feláll és Kirara mellé sétál* - Mindenkinek más képessége van... te például olyan gyorsan futsz, hogy senki sem érhet utól... meg egyéb apróságok, szerintem a te képességeid is csodálatosak... *mosolyog tovább, majd a leopárdfelé néz* - Én oroszlánná tudok alakulni... de még csak kölyök méretben... *meséli*
|
*Lelombozódik a válaszok hallatán. Nem kicsit. Nagyon. De amikor Sethaa alakot vált, egy pillanat alatt felvillanyozódik megint.* - Hűűűű! *Körbeforog hogy egy pillanatra se veszítse szem elől a gepárdot, és mire Setha visszaalakul, a szemei csakúgy csillognak, amire az épp nyílő idővirágok is rásegítenek.* - Énis énis éniiiis! Én is akaroook! Ez nem igazság hogy nekem nem lehet, nem igazság, nem igazság! *Lovallja magát egyre jobban bele.*
|
*Sethaa megszeppenve nézett Kirarára.* -Meg, meg, meg! - *válaszolta gyorsan, majd viszakozott.* - Mármint emgtanítani nem, jól mondja Mauszu. - *Pillantott az oroszlánfülűre kíváncsian.* - Én is gyerekkorom óta át tudok alakulni. -*Az izgága kérésének eleget is tesz, átváltozik gepárddá megy egy kört Kirara körül, majd újra felölti a kétlábú formáját.*
|
- Az átvltozás nem olyan nehéz... *jelenti Mauszu*- De úgy tudom, hogy csak azok tehetik meg akik eleve így születtek... mármint, ha kiskorod őta képes vagy rá... én már egész kicsi korom óta meg tudom csinálni, szerintem ez ösztönös... Amúgy éreztem, hogy Sethaa szaga nem éppen állati... csak nem voltam biztos benne.... *mondja és mosolyog barátja felé*
|
- Aztaaaaaaaa!!! *Nézi elnyílő szemekkel-szájjal a gepárd átalakulását.Egy másodperc, és Sethaa előtt terem. * - Ezt hogycsináltad meg tudod csinálni újra légyszi légyszi olyan jó volt úgy szeretném látni megtanítasz rá engem is? *Darálja el, egy szuszra, majd Mauszu kérdésére hátranéz. * - Őőőő....hogy mit is? Mit is? Kaja után koslattam, aztáááán...megint...és megint. Aztán lődörögtem, aludtam, megint kaja után koslattam... *Számolja az ujjain.*
|
*A gepárd lekushad a földre mikor a csíkoska körbe-körbe rohangászik. Majd sorra mutatkoznak be és elszégyenli magát csak nem maradhat ilyen alakban, majd elkezdenek kommunikálni vele, ő meg játsza majd az állatot... Fektében ahogy volt átalakul, majd felül és szégyenlősen megszólal.* -Sziasztok, Sethaa a nevem.- *Félénken néz a többiekre, ahogy felméri, talán ő a legidősebb közülük.*
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
