|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:41 - |
Két kastély található ezekben a hegyekben. Az alsó lakatlan, míg a tetőn láthatóban már uralkodik egy rém. Az oda vezető úton sok szörny és veszély vár, ahogy a lombok is rejthetnek meglepetéseket.
|
[215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*Shirei szavára csak kedvesen bólint,majd megszólal.*Mire valók a barátok,ha nem erre?*Kérdezi,majd mikor látja,hogy az újdonsült társai már alszanak csendben kilépett a szobából és óvatosan becsukta az ajtót.Elindult a saját szobája felé,majd ő is lefeküdt aludni.Békésen húzta a lóbőrt pár órán át,majd váratlanul felébredt,úgy mint aki a fél életét átaludta volna.Nyújtózik egy hatalmasat,majd miután felkelt első útja a konyhába vezetett.Gyorsan összedobott valami harapnivalót vendégeinek és magának,majd Shirei szobája felé indult.Fülét az ajtóra szorította,aztán óvatosan benyitott mikor hallotta a kandúrok szuszogását.Letette az ételt az asztalra,majd elindult,hogy vegyen egy kényelmes és pihentető fürdőt...*
|
*A fiú beletemeti magát az ágyba, úgy gondolja akkor elmúlik* - Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy hozzám... talán lassan aludnék egyet igen... holnap reggel biztos minden könyebb lesz*fúrja fejét a párnába, s már alszik is, Arkon nyávogva mellé telepszik mintha csak üzenné a másik kandúrnak: Köszönünk mindent! *alszik el ő is*
|
Az bele fog telni egy kis időbe,míg elfelejted,de majd csak sikerül.Ha gondolod akkor itt maradhatsz örökre és a barátságra se mondok nemet.*mosolyog kedvesen a kandúr,majd folytatja.*Ha segítségre van szükséged akkor csak szólj.Ööö...magadra hagyjalak?Gondolom fáradt vagy és gondolom sokat szeretnél rágódni a történteken...Persze csak ha nem tévedek.
|
- Igazából csak el kéne temetnem a srác emlékeit a fejemben... de még nem megy olyan könnyen... nem láttam a szemében semmi érzelmet... hiába kerestem... *próbál megfelelő válazt adni érzelmeire* - Figyi... ha nem gond, akkor kicsit tovább maradnék mint terveztem... és szeretném ha barátok lennénk! *mondta elszántan*
|
Miért érzem úgy,hogy mégis van valami gond?Nah mindegy,majd ha kedved lesz elmondod.*majd felhúzza egyik szemöldökét mikor az új életről beszélt Shirei.*Igen?Vannak terveid,melyeket meg is osztassz velem?*mosolyog kedvesen*
|
- Persze! Semmi gond! *nevetett fel ekservesen, majdökölbe szorult a keze* ~ Rendben... Shirei... mostantól... más leszel, már nem számít a múlt... *vált kissé őszintébb mosolyra* - Nem érdekes... új életet fogok kezdeni, régen is ment, most is fog...
|
*Egy pillanatig csak csendben ült az ágy szélén,egy apró pókot figyelve,mely épp akkor bújt el a szekrény alatt,majd a kandúrra fordította tekintetét.*Minden rendben?*kérdezte együttérző hangon*
|
- Köszönöm... *mondja halkan, majd visszamegy a szobájába, ha D'Jok jön vele akkor leül az ágyra, ha nem akkor lefekszik, s azon töpreng, hogy mit is ronthatott el, miért kellett ezt érdemelnie, hogy szerelme szemében nem látott semmiféle vágyat vagy szerelmet.. csak az üres szavak voltak*
|
*Figyeli a távozó kandúrt,majd visszament a szobába és leült.Mikor megszólalt a kandúr felkapja a fejét.*Persze,nyugodtan maradhatsz!Az én váram a te várad.Majd rendbejön minden.*próbálja felvidítani Shirei-t.*
|
*Ahogy helaku távozik, ő csak sóvárogva néz utána, nagyot sóhajt de nem akar vele menni, úgy érzi neki itt a helye...* - D~Jok.... ugye nem bánod, ha itt maradok? Úgy érzem ő és az én kötelékem már sose elsz olyan szoros mint rég...
|
*Ő is hallotta az idegen kandúr hangját,de mikor Shirei kirohant hozzá csak az ablakhoz lépett és bámult ki rajta.Nem akarta megzavarni a találkozásukat jelenlétével.Mikor beléptek a szobába és újdonsült barátja bemutatta Helakut,mint párját, kicsit meglepődött,mert egész végig azt hitte nőstény az illető aki miatt bánkódik,de igyekezett nem kimutatni.Kezet nyújtott a vendégnek.*Örülök,hogy megismerhettelek.*mosolyog kedvesen D'Jok*
|
- Figyelj Helaku... én... én most itt lakom érted? *fogta meg a fiú vállait* - D'Jok efogadott és szeretnék itt maradni... ez lett az otthonom, ez a kastély... *sóhajtott* - Sokat változtál Helaku... talán már nem szeretsz engem? *kérdezte s füleit lelapította* - Igazából én nem is tudom... *nem akarta folytatni a mondatot* - Gyere... bemutatlak egy barátomnak *invitálta be a szobába ahol a másik kandúr is volt* - D'Jok... ő itt Helaku... a párom... akiről meséltem neked... *füleit hátra húzta, igazából nem tudott mit mondani, most minden kiderült róla* - helaku, ő pedig D'Jok... ő fogadott be és adott nekünk szállást *célzott Arkonra is*
|
Jaj,azt ne! ne is mondj ilyeneket,majdnem belehaltam annyira elviselhetetlen volt a hiányod! Lemegyek a tengerpartra.Van kedved jönni,vagy szeretnél még beszélgetni? Később is találkozhatunk..-Adott puszit a fiúnak.
|
- Hát ezt nem nagyon éreztem mostanában... *vallja be, s kicsit eltolja magától a fiút, de nem engedi el kezét* - Nem is tudod min mentem eresztül miattad... képes lettem volna kitépni a szívem hogy soha többé ne is fájjon...
|
-Jó,jó,hát megígérem!-Mosolyog a fiúra szempillái alatt.-Tudod,hogy semmi nem fontosabb ezen a világon nekem Nálad.Te vagy a választottam,és nagyon szeretlek.-Néz mélyen a fiú szemébe,s közben a kezét fogja.
|
- Bolond *adott kokit a fiú fejére de csak finoman* - Azt hittem itt hagytál engem örökre... már azt hittem hogy nem voltam elég jó, hogy nem szeretsz már... *vallja be* - Ha máskor elmész lehetőség szerint közöld jó? Talán akkor nem aggódom magam halálra! *morogja neki, de örül hogy végre újra láthatja*
|
-Ne heragudj...én csak...haza kellett mennem..de..visszajöttem-Itt ő is megöleli,egyre szorosabban,majd a fülébe suttog valamit.-Csak mert szeretlek.-Tovább is lenne még mit mondania akandrúnak,de nem akar,sőt..nem tud és fél.
|
*A fiú elfordította tekintetét, majd ismét a fekete kandúrra szegezte azt, szemei szinte villámokat szórtak* - Mit keresel te itt? Sőt... hol voltál eddig? Tűvé tettem érted mindent, feldúltam minden egyes helyet csakhogy megtalálhassalak... és akkor egyszercsak felbukkansz és azt hiszed, hogy minden rendben? Nem értem... nem értem... *fakad ki, Arkon lassan gazdája mellé lépdel, s hozzá dörgölőzik, ettől megnyugszik a kandúr* - Mindegy... *lép közelebb a fiúcskához* - Többé ne tűnj el... soha többé! *öleli át óvatosan*
|
-Én vagyok.....-Tünt elő a sárgásan villanó szempár.A fiú a meglepettségtől meg sem tudott szólalni,a másik kandúrt pedig észre sem vette.Csak nézett Shirei szemébe.
|
*Shirei fülei hírtelen felugrottak, a hang kisérteties volt, s már csak emlékeiben élt, megrázta fejét, hogy nem e képzelődött, de nem e nem lehetett álom hisz ilyen tisztán mostanában sosem halotta, nagyot nyelt, s lassan felállt, kinyitotta a szoba ajtaját, s kinézett a sötétbe, apró hang hagyta el torkát* - Helaku... te vagy?
|
[215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
