|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:38 - |
Ilyet talán még senki nem látott. Ez a tenger háborog és hullámzik ugyan, mégis olyan hatást kelt, akár egy vízágy. Menni lehet a felszínén, de vigyázni kell az égből előtörő madárrajokkal, mert előszeretettel riogatják az ide tévedőket.
|
[499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
-Rendben, akkor menjünk... a bűvös folyónál biztos jártunk, ott hisztizett, hogy fogjak neki halat, utána meg, hogy süssem is meg.- *Emlékezett vissza.* -Lehet, hogy tényleg ott találok rá, de akkor csöppet mérges leszek magamra, hogy előbb nem jutott eszembe.- *Fordult körbe újra,é s próbálta belőni az irányt, hogy merre kell menniük.*
|
- Hmmm és mi van akkor ha olyan helyre ment ahol ketten voltatok... mivel hogy gondlja, talán érte mész ha olyan helyen marad... *gondolkodik el, majd feltűnik neki a kard, s csak elmosolyodik a belevaló nőstényen és reakcióin* - Akkor gyerünk, mondd a helyet... *füttyentett, s Misa nemsokára meg is érkezett, sajnos ő sem talált semmit* - Ha Misa se találja akkor biztosan nincs itt... induljunk hát tovább... |
*Sophie csöndben végighallgatta, és ugyan az utolsó mondatot nem értette, de érezte, hogy nem kéne puhatolóznia, ezért tapintatosan témát váltott.* -Legalább a te anyád vigyáz rád.- *Sóhajtott, és eközben keze akartlanul is az oldalán lógó kard markolatára vándorolt.* -Én meg vigyázhatok magamra.- *Mosolyodott el, ahogy észrevette, és elvette onnan a kezét. Újra körbepillantott.* -Úgy érzem, már megint zsákutcában vagyok, azaz most vagyunk. Ez a part kietlen, egy lélek sincs itt, ha meg Kitty itt lenne, bizonyára valami feltűnő dolgot művelne... szóval könnyen észrevehetnénk.- *Összevonta a szemöldökét, úgy keresett emlékeiben, milyen helyekről hallott eddig, ami szóba jöhet.*
|
- Hát igazából... nekem senkim sincs... csak Misa... tudod ő az anyám... ő nevelt fel engem... és még mindig vigyáz rám... *elpirult ahogy ezt mondta, egész életében nem beszélgetet így senkivel mint most evvel a lánnyal* - Igazából nem lett volna rossz ha nekem is lett volna valakim akire számíthatok Misán kívül... *vallotta be* - De mindenért megfizettem amit ellenem tettek... |
*Sopphie elvigyorodott.* -Nem hasonlít túlzottan rám. Kics, narancssárga-szürke bundája van, és zöld szemei. Folyton rohangászik, és az ember idegeire megy. No meg talán most éppen a Sopphie nevű nővérét keresi. Remélem... Szóval nem lehet eltéveszteni.- *körbenézett újra, de nem változot semmi a tájon, csak a tenger hullámzott kitartóan.* -És te?- *Fordult újra Kinme felé.*
|
- És hogy néz ki a hugod? Még jó hogy nekem nincs tesóm... csak mert hogy tudjam kit keressek, nem foghatok össze mindenféle kölyköt, még a végén a nyakamon maradnak... *próbált kicsit viccelődni, de nem tudta levenni szemét a lányról, mi tagadás tetszett neki* |
*A lány kerek szemekkel halgatta, ahogy szinte szóhoz sem engedik jutni, mejd mikor Kinme elhallgatott, válaszolt is.* -Hát tudod, nincs nagyon más választásom. Egyedül maradtunk, ő a húgom, és vigyázok rá. Ennyi az egész.- *Mosolyodott el, és közben felnézett az égre, néhány furcsa madár repült arra.*
|
- Hát eléggé érdekes egy hely az biztos... nem mesélsz magadról valamit? Honnan jöttetek, mit csináltok itt? *nézett körbe hátha valahol látja az elkószált kis csavargót* - Tudod nem lehet könnyű felelősségel tartozni valaki iránt... mármint...még szinte te is kölyök vagy és a hugodra kell vigyáznod... oké oké az jön hogy nem vagy kölyök de igazából szerintem sose lehet senki elég felnőtt...
|
*Sopphie szája tátva maradt, amikor meglátta a panorámát.* -Te jó ég! Vagyis hát az meg hol van? De fura, tényleg egybefolyik- *Mondta döbbenten, majd nézte, ahogy Misa eltűnik a semmiben.* -Remélem találunk valamit. Bár nagy szerencsénk lenne, ha pont az első helyen ráakadnánk, ahova elmentünk.- *Nézett körbe, hátha lát valamit.*
|
*A kandúr körbe néz, de egyenlőre mindent nyugodtnak és csendesnek vél, egy egy madár ugyan még elrepül szinte a tó tükrén de ez kölönösebben nem zavarja* - Azt hiszem itt elkezdhetjük a keresést... *teszi le Misát* - Misa ha találsz valamit jelezz rendben? *a fekete macska bólintott majd eltűnt a semmiben, a kandúr és a nőstény pedig kettesben maradtak* |
*Sok év telt el azóta, hogy a Macskalények felfedezték ezt a csodálatos helyet, sok kalandban volt itt részük, míg egy nap, szörnyű csapások érték e helyet, sokan elmenekültek, sokan itt maradtak és sokan bele is haltak... mégis maradtak túlélők, és olyanok akiknek fontos ez a hely, a macskalények földje most ismét felvirágzott, újból nyugalmat, csendet, biztonságot adó. (nem mindenhol, és nem mindenkor XD) A TE macskalényed túlélte? Kezdődjön hát a macskalények életének következő felvonása!* |
-Igen.- Hangzik a rövidke válasz. -A bátyámat keresem. Te is most jöttél?- Kérdezi, mert ha igen, akkor fölösleges megkérdezni ismeri-e.
|
- Nem nincs semmi baj! ^.^" - mondja és már nem konyul le a füle -Most jöttél? -kérdezi egy picit szorongva és el is pirul
|
-Igen.- Mondja röviden, és észrevszi, hogy a nősténye lég furcsán viselkedik. -Valami baj van?- kérdezi aggódva, mert még mindig le van konyulva a füle.
|
- Te készíteted? - néz a fesményekre kíváncsian fülei levanak konyulva egy kicsit még mindig a multról töpreng
|
- Te készíteted? - néz a fesményekre kíváncsian fülei levanak konyulva egy kicsit még mindig a multról töpreng
|
Falmar barátságosan szólal meg. -Szia, Falmar Unwandel vagyok.- ~Hát, ő nem fél kezdeményezni.~ gondolja magában, és feláll aztán leporolja ruháját. Utazóköpeny van rajta, de alóla kilátszik a ruhája melyre külömbözü természeti jeleket festett.
|
Nagy levegő vétel után lassan és finoman lépked a parton a kandúr felé ~ Vajon merre lehet.... ~ gondolkozik mikor oda ért megszólítja -Hello az én nevem Tineta
|
Észreveszi a parton álló nőstényt, és érdeklődve figyeli. ~Az első macskalény akivel azóta találkoztam, hogy elindultam otthonról.~ gondolja, és töpreng, vajon megszólítsa-e.
|
A nőstény egy kisebb zajra lett figyelmes és megfordul, egy idegent látot nem mesze egy-két lépést hátrál mert nem pontosan tudta ,hogy ő-e a testvére és egyben családja gyilkosa vagy sem. Mikor megygőződött róla ,hogy mégsem nagyon megkönnyebült.
|
[499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
