|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:33 - |
Fákkal, bokorkkal övezett mocsár ez, aminek vizében különféle lények élnek. Nem árt vigyázni velük, mert nincs kizárva, hogy veszélyesek is tudnak lenni.
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Nem érti, miféle burokról beszél Nantan, azt sem veszi igazán észre, hogy a fiú most épp kedves akar lenni hozzá. Csak odanyújtja a mancsát, fel sem fogja, de megmarkolja és engedi húzni magát az Éden felé.
/Folytatás az Édenkertben/ |
- Hát persze... és szerinted az itt élők ezt hagyni is fogják... *sóhajt nagyot, majd felugrál egy fa tetejére, hogy jobban körülnézhessen, meg is pillantja a burkot mely nem messze nyúlik el a mocsártól, leugrál, majd kezet nyújt Erles felé* - neaggódj, kitalálunk valamit... majd vigyázok rád amíg itt vagyunk... és a burok alatt a legbiztonságosabb.... *meséli, s akár megfogja kezét Erles, akár nem, ő nagy léptekben közeledik a ház felé, bár ahogy egyre közelednek egyre kisebbeket és lassabban lép... úgy érzi mentem meghasad a szíve amint Atsuit meg kell látnia.. s mennyi minden megváltozhatott azóta... már lehet nem is hiányzik ő a férfinek, a burok előtt megáll, s csak néz befelé* - Engedj be... *érinti a burkot, ami lassan szétnyílik Nantan előtt, majd gyorsan bestál rántva magával Erlest is, aztán a burok vissza áll*
|
- Itt is király vagyok! - kiabálja kiborultan. Nem enged a posztjából, a büszkeségéből. - Enyém lesz minden hatalom! - jelenti ki határozottan, még mindig fejhangon. Követi a fiút, persze, hogy azt teszi. Fél itt. S az sem segít sokat a helyzeten, hogy néha elbotlik, kis híján elesik. Egyszeriben megkapaszkodik Nanban, s az közben mesél a csodákról. Elámul. - Mindet látni akarom. - jelenti ki mosolyogva, mint egy lelkes gyerek. Aztán ahogy azt mondja neki, hogy nem tudja, hogyan juthat vissza Keletre, hirtelen... mintha megállna a szíve. Visszazuhan a lápba és meredten maga elé bámul. - Kelet... a királyságom... a kastélyom... az életem... - motyogja, s a könnyei, melyeket eddig visszafojtott, most megállíthatatlanul feltörnek belőle. ~ Naoto... Heotori... Kalyani... Rayan... Prem... ~ folytatja magában a sort. Az ébreszti csak fel, hogy valami megmoccan mellette. Egy hal az, de elég furcsán néz ki, így Erles, mintha nem is sírt volna az előbb, veszettül rohanni kezd kifelé a mocsárból. - Vissza akarok majd menni! - ordítja.
|
- Némelyik hely az is, de mi pont itt kötöttünk ki... *amikor Erles rángatni kezdi, szépen lefejeti magáról annak kezeit* - Itt nem vagy király, nem parancsolgathatsz... szolgáid sincsenek... szóval vagy rám hallgatsz vagy felfal valamilyen szörnyeteg... *mondja neki s csak halad előre, néha néha szimatol, de a mocsár bűze nem nagyon engedi neki, hogy akármit is megérezzen* - Majd mutatok azért szép helyeket is... például a tengerpart... láttál már lebegő sziklákat? Vagy ködbe burkolózó tavat? Varázslatokkal teli erdőt? Szépen lassan talán mindent megmutathatok neked... és még valami... fogalmam sincs hogyan lehet oda vissza jutni... megmondtam, nekem csak oda volt utam, viszafele nem... *sóhajt, majd próbál kikeveredni a mocsárból ami nemsokára sikerül is* - Ezaz! Gyerünk szedd a lábad mindjárt otthon leszünk... *próbál kicsit kedvesebb lenni Erleshez, de csak nem tudja abbahagyni a gonoszkodást*
|
Ahogy a mocsárba esik, hirtelen még levegőt sem kap a döbbenettől. Csupa sár lesz. Azonnal felugrik és dühösen-idegesen csapkodja le fehér ruhájáról a ganét. - Miféle hely ez?! Azt hittem, a macskalények birodalma hatalmas és gyönyörű! Ez egy fertő! - kiabál ingerülten. Megrázza fejét, a mocsárlé úgy száll mindenfelé, mint mikor egy kutya rázza ki magából a vizet. - Ez undorító, büdös és felháborító! - kiabálja fejhangon. Még a szemüvegét is kénytelen levenni, mert a sártól nem lát ki rajta. Ahogy Nantan őt hibáztatja, kihúzza nála a gyufát. Megragadja a ruháját és alaposan megrángatja. - Nem kértem, hogy gyere velem! De ha már itt vagy, azonnal vigyél ki innen! - ordít közben vele. Aztán elereszti és gondolkodás nélkül Nan után megy. Közben még mindig morogva, sírásközelben próbálja megtisztítani a szemüvegét, az arcát, a haját és a ruháját, de persze semmire se megy, még a zsebkendője is elázott a zsebében.
|
*Nantan és Erles a mocsár kellős közepén érnek földet, a ruhájuk valószínüleg az esés következménye után már csupa piszok... Nan ismeri ezt a helyet, fülei lelapulnak, farkincáját idegesen mozgatja maga mögött* - Most nézd meg mit tettél.. vissza hozott ide engem is az a dög... ráadásul pont a mocsárban vagyunk... *kezd fülelni* - Tűnjünk innen mielőtt valami mocsári lény nekünk támad... tudod ez a hely nem valami biztonságos épp úgy ahogy a többi sem igazán... keressük meg az édent... *veti fel s ha Erles nem akarna menni, hát ott hagyja XD*
|
*Sopphie Halianra mosolygott, majd szépen átsétált az ismeretlenbe. De ez meg se fordult a fejében, pedig ha magánál lenne nem ment volna a dolog olyan könnyen, valószínűleg berángati se lehetett volna.*
*Kitty vidáman szükdécselt nővére után, valószínűnek tartotta, hogy kikap, ha az visszanyeri az eszét, de most nem zavarta, mert csak az érdekelte hogy milyen is lehet tükörország.* -Köszönjük!- *Mondta még lelkesen, mielőtt eltűnt volna ő is a tükörben.*
 
|
*A kandúr elővett egy aprócska tükröt, s megkocogtatta karmával, ami hírtelen nag yfénycsóvát vetített az égre, s egy hatalmas tükör lett belőle amiben a kandúr is érkezett* - Hát akkor csak a hölgyek után!
- Egy frászt... ha ez egy csapda akkor én megyek be előbb! *ugrott be Kinme a tükörbe, s őt hamarosan Misa is követte* |
*Sopphie nem tehetett róla, nem vette időben ésre Kitty szándékát, és egyébként is túlságosan lekötötte más, hogy a húga rossz sokásaival törődjön.* -Engem is érdekel.- *Mondta, és arcára bájvigyor ült ki. Minden óvatosságról emgfeledkezve, egyetlen célja az lett, hogy eljusson oda, és lássa.* -Elvinnél minket?- *Kérdezte, olyan lelkesen, mintha jó pár évet visszafiatalodott volna.* -Milyen hely az?- *Kérdezte kíváncsian, és teljesen látszott, hogy nem önmaga.*
*Kitty elvigyorodott, mikor elérte amit akart.* -Én Kitty vagyok, ő a nővérem Sopphie. A cica Misa, a kandúr meg Kinme.- *Mutatott be gyorsan mindenkit. Szemein már egyáltalán nem látszott semmi, bár megfontolta még, hogy Kinmét is rá kéne vennie, hogy érdeklődjön, a végén még fuccsba dől az egész.*
|
- Hmm a kishölgyet érdekli Tükörország? *nézett a kölyökre a macska, mintha mi sem történt volna pár perce* - Ja igen... a nevem Kazushi Halian... örvendek! a szerencsének *mondta mindenki felé, Kinme alábbhagyott kölykös viselkedésével és komoran bambult maga elé, úgy érezte valamit nagyon elrontott, hogy Sopphie szinte semmibe veszi, a kandúr felé csak vicsorgott, de nem szólt semmit* |
*Sopphie sóhajtott egyet, inkább nem fűzött a dologhoz kommentárt, csak legyintett. Mikor megfordult, Kittyvel találta szemben magát, aki pont ugyan olyan ártatlan szemeket meresztett, mint Kinme, csak talán még hatásosabban csinálta.* -És te meg mit szeretnél?- *Vonta fel a szemöldökét, úgy nézett a kismacskára.* -Te jó ég kikkel vagyok összeeresztve.- *Füstölgött magában.*
*Kitty még mindig nem adta fel.* -Sopphie!!! Légyszi! Engem érdekel Tükörország. Ugye megnézzük!- *Kérte a leg nyalizósabb hangon, és zöld szemecskéiben különös fény gyúlt, amiről az ember nehezen tudta levenni a tekintetét.*
|
*Kinme lelapítja füleit* - Sajnálom... nem akarom hogy aggódj értem... *az aranyszemek úgy csillogtak mint egy apró kölyöké, ártatlannak és kölyöknek tűnt tőle...* - Ne haragudj Sopphie... igérem jó fiú leszek rendben? *kuncorászott, majd a kandúrhoz fordult* - Na mostmár eémehetsz, szia viszlát pápá! *integetett kezével de a szemüveges kandúr nem moccant* |
*Sohhpie-t nem hatotta meg az amit idegen macska mondott. Kinméhez sétált, közben a orra alatt dünnyögte.* -Kandúrok...- *Fújt egyet, majd mikor odaért, visszaadta a fiúnak a felsőjét.* -Megmondtam, hogy ne rohangássz, és ne....- *Elharapta, úgyis csak falank beszél. Vörös szemei még mindig csak megvetést sugároztak, bár nem akarta megbántani a fiút, de erre tényleg nem volt semmi szükség.*
*Kitty nővérét figyelte, majd az idegenre nézett.* -Tükörország?- *Sutogta értetlenül és elképedve, az ő kicsi, kíváncsi lelkét megmozgatta a dolog, hisztizni mégsem akart. Úgy tűnik újra a nővérén van a döntés, legalábbis, hogy ő mit tesz. Sóhajtott egyet, vágyakozva, bár tudta úgyse rá figyelnek, de aztán eszébe jutott, hogy neki még minidg van esélye beleszólni a dolgokba, és nagyokat pislogott zöld szemecskéivel.*
|
- Hmmm jó rég láttam már hozzám hasonló lényeket ebben a világban... *szemei most inkább szomorún csillogtak a lány felé* - Hasonlít a természeted egy nőstényre... akit ismertem... *kezeit ökölbe szorítva nyomta mellkasához* - A természeted teljesen olyan... és a szemeid is mint kés fúródik belém... vagy ez minden nőstényben így van? *mosolygott, talán most először mióta itt van*
- Hé, te hemüveges kandúr, te miért vagy itt? *állt meg már saját lábán a fiú, Misa vissza változott eredeti méretébe*
- Hmm nem is tudom, unatkoztam... de látom jó helyre jöttem... amúgy én Tükörországból való vagyok... akartok tenni egy kis látogatást ott?
- Hát persze hogy NEM! *vágta rá Kinme de volt egy olyan érzése, hogy ehhez a többieknek is lesz egy két szavuk* |
*Sopphie összeráncolta homlokát. Kezdett elege lennie a felfordulásból, de valahogy mégse akaródzott neki csak úgy kimásznia a vízből, majd meggondolta magát.* -Kitty a ruhámat lécci.- *Mondta, nem fennhangon, csak úgy, mintha a két kandúr ott se lett volna, és csak a húgához intéznte szavait. Elvette a felé nyújtott ruhát, megfordult, felvette a felsőjét, majd ügyeskedve kimászott a vízből, és a nadrágját is felhúzta. Kirázta a vizet a hajából, majd összehúzott szemmel az idegen kandúr szemébe nézett.* -Hogy mi mit keresünk erre? Úgy kérdezed, mintha nekünk nem lenne jogunk itt lenni!- *Az ő szemei is villámokat szórtak.*
*Kitty grimaszt vágott a kölyökpamacs megnevezésre. Mikor aztán a fiúk majdnem egymásnak estek, talán örült is neki, hogy Kinme most nem volt ereje teljében, mert ki tudja mi lett volna annak a vége. Aztán Sopphie szólt hozzá, és ő természetesen segített neki, igyekezett úgy helyezkedni, hogy ne lássák, és bozntos farkával is takarta nővérét. ~Gyerünk, mondd meg neki!~ szurkolt magában.*
|
- Pfff én nem megyek sehova, jogom van itt lenni kölyökpamacs, érted? *Kazu szemei mintha gyilkolni tudtak volna úgy néztek a csöppnyi jövevényre*
- Még hogy nem? Majd teszek arról, hogy alrébb menj! *vicsorgatta fogait*
- Mutasd mit tudsz! *Misa hangosan nyávogni kezdett, Kinme nem volt elég erős ehhez a küzdelemhez, a nagy ködcica fia mellé állt*
- hmm... szép kis dög... *jegyezte meg mire Kinme még dühösebb lett - Te szemét! *üvöltötte s neki ugrott, de hírtelen rosszullét fogta el, de mielőtt a földre rogyott volna, kazu a hajánál fogva kapta el*
- Mit nagymenőzől itt ha egy csöppnyi erőd sincs? *rúgta gyomorszájba, de akkora lendülettel, hogy a fiú fának csapódott, Misa ekkor támadott volna, de Kazu elé tartotta a tükröt* - Ha nem akarsz eltűnni ebből a világból akkor most szépen leállsz* figyelmeztette* - Nyugi már enm akarok balhét de nem megyek innen egy tapottat se, Kinme lassan felállt, s majdnemhogy megint kidobta a kis vöröst, de sikerült vissza folytania, lassan sikerült is felállnia, s Misára támaszkodott, aki erősen tartotta*
~ Már megint csődöt mondtam előtte... szánalmas vagyok... *hunyta le szemeit*
- Amúgy mit kerestek ti erre? Kik vagytok? *kérdezte s tekintetével végig követte Sopphiet* |
*Sopphie először a fejét fogja, mikor Kinme megjelenik, na ebből mi lesz..* -Nem, nincs baj, öö senki nem bántott.- *Tiltakozott, mikor megjött a hangja. A felsőt elkapta, hogy ne csobbanjon bele a vízbe.* -Erre igazán nincs szükség.- *Mondja, és csöppet már kínosnak érzi a dolgot.*
*Kitty Kinme után sietett, bár kicsit lemaradt, és kuncogni kezdett a bizarr jeleneten, majd úgy döntött nővére segítségére siet, akinek egyre vörösebb kezdett lenni a feje.* -Öhm, szerintem, inkább az lenne a megoldás, ha ti ketten szépen arrébb másznátok.- *Mondta vigyorogva, kivette Kinme keréből a ruhákat, és arréb tolta a fiút, már amennyire sikeredett neki, hogy ösztökélje az indulásra.*
|
- Sopphie! *kiálltott fel a fiú majd rohanni kezdett a patakocska felé és meg sem várta a többiek reakcióját, hogy tán nem kéne oda mennie, amint odaért kiabálni kezdett* - Sopphie mi a baj? Ki bántott? *nézett körbe, s meglátta a lányt a vízben, hírtelen nagyon szűk lett a nadrágja de ez szerencsére nem látszott, majd a kandúrt is észrevette, s ha Sopphie nem csap patáliát akkor csak végig méri az új jövevényt, s háttal szól a lányhoz, közben leveszi a felsőjétt, s bedobja neki* - Gyere ki benne és valahol öltözz fel rendben? *veszi fel a ruhákat, s kinyújtja a lány felé, de ő maga nem néz oda, csak segíteni próbál a nősténynek*
- Ti meg kik vagytok? *Kazu édekesen nézi a párost, közben Misa is oo terem, s hírtelen hatalmas ködmacskává alakul, bemegy a lányhoz, s ha az nem merne kijönni csak úgy, akkor ő takarja* |
*Sopphie meghökkent amikor meglátta a tükröt, fogalma se volt hogy az hogy került oda, aztán egy kandúr is... Ijedtében halk sikkantást hallatott, és nyakig merült a vízben. Most kicsit örült neki, hogy azrét a mocsárban vannak, és a víz nem éppen a legkrisztálytisztább, átlátszó fajtából való. Igazából a meglepődöttségtől szóhoz sem jutott, csak gubbasztott ott nyakig a vízben, és magában a jó kis szerencséjét áldotta, hogy ez a nap valahogy nem jön össze.*
*Kitty elvigyorodott, és kezet rázott a fiúval, de aztán kicsit türelmetlen lett.* -Sopphie mit csinál ennyi ideig?- *Kérdezte rosszallva, és a fák fele pillantott, bár úgyse látott semmit. Füleit azért hegyezte, és akkor hallota meg a lány hangját is. Félrebillentette a fejét.* -Ti is hallottátok, vagy csak képzelődtem?- *Kérdezte visszafordulva Kinme és Misa felé.*
|
- Komolyan? *Kinme aranyszemei csak úgy tündököltek, s majdnem el is sírta magát, dehát ő férfi volt a talpán* - Köszi Kitty! *nyújttt kezet a kis nősténynek* - Semmi baj... néha én is anyunak hívom... pedig már nem vagyok kölyök... igaz? *intézte a kérdést a fekete cicusnak, aki nyávogva felelt s megbiccentette fejét, hogy valamit Kitty is értsen a beszélgetésből*
*Hírtelen furcsa fény csillámlott meg a víz felszínén ahol a lány fürdött, s egy kis tükör jelent meg, majd hírtelen mintha hurrikán keletkezett volna, s a tükör helyett egy magas, szemüveges kandúr állt* - Ja ne... pont a vízbe... *konyította le füleit, majd indult volna a partra amikor meglátta a lányt, kicsit elpirult, de nem vette le a tekintetét més egy jó darabig a lányról* - Khmm... elnézését kérem... *sétált ki a partra s mintha mi sem történt volna levette cipőjét és iöntötte belőle a mini tengert* |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
