|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
- Úgy kell alakítani, hogy fiú legyen... *mosolyog és beletúr a nőstényhajába* - Tudod... vonz egy kicsit a nagy világ... *sóhajtozik* - De tudom hogy itt a helyem melletettetek... nem éreztél még sohasem ilyet?
|
*Felvonta szemöldökét,de nem reagált különösebben.Átkarolta a kandúr nyakát.*-Szeretnél egy fiút?*Érdeklődik ördögien mosolyogva.*-Nekem nincs kifogásom ellene,de ha ő is kislány lesz?*Kérdi,hisz minden lehetőséget számba kell venni.*
|
- Semmi semmi! *intette le a nőstényt, majd ölébe húzta* - A lányunk felnőtt nem igaz? Erős és okos cicus lett, ez neked köszönhető... *néztea távolt, lehunyta szemeit* ~ Én mégis messzire vágyom.. *mosolygott miközben lelke egy darabkája éppen meghalt*- Mit gondolsz nem kellene szülnöd egy fiút is?
|
*Kowaku egy ideig nem érzett és nem látott semmit a dolgokból a kandúron,ám egy nap párjához lépdelt és kiváncsian nézett rá.*-Mi a baj?*Érdeklődik,nemis igazán a férfi arcán látta a dolgokat hanem empatikusságának köszönhetően érzett valamit,ami nem igazán volt rendben a kandúr lelkében.*
|
*Évek teltek el, Namakino pedig egyre jobban vágyódott a kalandok után, hiába volt ott Yoru vagy Kowaku.... úgy érezte az élete nem teljes, ezt persze sose vallotta volna be nekik... így csak tűrt és tűrt, s kínlódott magában, úgy érezte egy féreg eszi a lelkét....* |
*Kowaku békésen aludt amikor az orra keltette,illetve amit érzett.Vett egy mély levegőt és elmosolyodott.*-Kellemes ébresztő...*Mondta mosolyogva aztán a kandúr felé fordult.*-Vagy még mindig szokásod korán kelni vagy én aludtam sokáig!*Törölte meg szemeit és felült.*
|
*Sok nap és hét telt el, tán hónapok is, Yoru pedig egyre jobban nőtt és nőtt, képességei fejlődtek, Namakino büszke volt lányára és párjára is, egyik reggel friss virágokat vitt haza a szirmokkal tele szórta az ágyukat ahol a nőstény is aludt, így az virágillatra bredhetett, a havasok kellős közepén* |
*Juki megállt és hátranézett.*=Fel akarjuk ébreszteni!Sarasa már lenyugodott,bár biztosan nem mondom hogy a régi de Yume-t minden áron meg akarta találni és ezért kerestük meg és visszük haza!*Válaszolta Juki.Sarasa hátranézett és meglátta a kis órkát.*-Szia Sohno!*Mosolygott rá.*
|
*Hamarosan feltűnt Sohno, a rókalány is megnőtt, farka szétágazó volt és kecses a járása, ő nem kapott semmit, csak a pár hétnyi fejlődés hozta meg gyümölcsét* = Várjatok! *kiálltott a tigris után* = Mit akartok csinálni vele? *kérdezte*
|
*Sarasa már kezdett megnyugodni Juki társaságában,nem félt annyira már a neszektől,a hangoktól amiktől már azóta tartott.De nem törődött bele hogy Yume-t elüldözte maga mellől,így bezsélt Halonával hogy segítsen neki hogy öregedhessen néhány évet.Szerenscéje volt mert kapott egy szert amitől nőhetett.Jukinak is adott kicsit hogy elbírja bár nem lett annyira nehezebb.Egyik nap felkelt és eldöntötte hogy elindul megkeresni a kandúrt.Felült a nagymacska hátára és elindult vele ide,bár nem tudta hogy miért pont ide jöttek de a szíve azt diktálta hogy valahol itt van a fiú.*-Juki!Meg tudod találni?*Kérdezte bizonytalanul barátját.Lepattant róla és kiváncsian nézett rá.A nagymacska amennyire tudott orrát használva kereste Yume-t.Fél óra keresés utána Juki úgy érezte hogy megtalálták amit kerestek és a hó alól elkezdett kiásni de csak óvatosan.Sarasa kicsit fagyoskoda de várt.Miután sikerült megtalálni a kandúrt valahogy kihúzták.*-Na pajtás,most vigyük haza?*Mondta tanácstalanul.Juki magára tornázta a testet és elindult vele.Sarasa maga előtt fogta a megfagyott testet és igyekezett közben magát is megtartani.*
|
*Yume mint egy kisemmizett kandúr járta ezt a helyet, ruhát korához mérten választott magának, mintha mindenben teljesen megváltozott volna, a felfogása, az akaratereje... mindene... nem figyelt már a külvilágra így nem vett észre egy mélyedést sem, amint rálépett betemette maga alá a sűrű hó és Sohnot is* - Sohno neked ki kell jutnod innen! Nem halhatsz meg velem! Megértetted? *s felkapta a kis rókát, majd feldobta egy magasabban lévő kis jégpárkányra*
= Yume... Yume nem hagylak itt! *ugrott volna vissza*
- MEnj... ne gyere vissza többé! Soha többé ne térj ide vissza! Felejst el és élj boldogan... Sohno...*hunyte le szemét, s szíve megállt, a hó lassan befedte majd lágyan elaltatta a fiót, sohno kénytelen volt kimászni és elfogadni a sorsot... ezentúl ezen a helyen élt, olyan vadként mint a többi élőlény*
|
*A kölyök egy darabig cipelte még apját amíg fura hangokra nem lett figyelmes, nóijával szimatolt a levegőbe, mancsai már jártak, s egyszercsak már nem volt Hakuo mellett, Hakuo mindkét macskalényt tartotta így nem bírta vissza fogni a kölyköt, gyorsan indult ő is haza, hogy szóljon Akumának, keresse meg rakoncátlan fiát* |
*Akuma elvette a virágot és gondolkodás nélkül rohant mint akit kergetnek és az életéért fut,de lényegében így is volt.Lélekszakadva rohant hazafelé úgy mint még soha.Heiwa még halkan hallotta Hakuo szavait de utána körbeölelte a csend és csak lassan,halkan szuszogott de már ígyis minden erejét felemésztette Hakuo és testvére sebeinek begyógyítása.De boldogította hogy sikerült.* |
*Hakuo lassan kinyitotta szemeit, s felugrott majd felkapta a nőstényt* - Bolond lány... most aggódhatok érted... *szorította magához majd felkapta Hakuront is ahogy csak erejéből tellett, Inferno közben sikeresen leszedte a virágot és amikor leértek anyjának adta*
- anya siess én segítek Hakuonak hogy haza hozza apuékat! *fogta meg apja kezét és mint aki nagy súlyt emelne vitte magával* |
-Te szeded le de én viszlek fel!*VÁlaszolta felkapaszkodva,miután felértek várta hogy fia leszedje a virágot és lemászhasson vele.Heiwa most pár perc múlva felkelt maga sem tudta miért,erőt vette magán és odavánszorgott Hakuronhoz.*~Ez most lehet rosszabb lesz mint a múltkor volt...~*Figyelmeztette magát de keze fehéren fénylett és minél gyorsabban ahogy lehelletnyi erejéből telt gyógyította Hakuront.Sikerült annyira begyógyítani a sebeket hogy ne vérezzen és összehúzza azokat de többre nem telt.A fehér fény elhalványult végül pedig eltűnt,Heiwa pedig a hóba hullott Hakuron mellé.Most végképp kifogyott az erejéből.* |
- Anyu de had szedjem le én kérlek! *kapaszkodott anyja nyakába, Hakuo eszméletlen állapotban volt még mindig de sebei begyógyultak, Hakuron Haldoklott a vérveszteség miatt, bele bele markolt a puha és hideg hóba, lehunyta szemeit, gondolkodott, talán egy teljesen új világot álmodott* |
-Aput majd Heiwa meg fogja gyógyítani!De ne rohanj ennyire!*Kiáltott utána de mikor fia megcsúszott elkapta a mancsát.*-És most szépen a hátamra mászol és belém kapaszkodsz!Felmegyünk és lehozzuk,te meg nem kezdesz magán akciót!AZ hiányzik még hogy lees nekem...*Morogta.Heiwa már kishíján minden sebet begyógyított a fiún.*~Gyerünk,csak még egy keveset kérek!~*Győzködte magát hisz már minden összeszedett erejét felhasználta amit lehetett de még igyekezett gyűjteni és sikerült.Fehér fény villant körülöttük amitől mostmár talán csak pár karcolás maradt Hakuon.*~Sikerült...~*Mosolygott elégedetten,majd a puha hóban ért földet de arcán ott volt az elégedett,halovány mosoly még így is.* |
- Mi lesz az apuval? *kérdezte* - Anya gyorsabban gyorsabban, nem érik időben vissza! *mászot ki anyja karjai közül s úgy kapaszkodott fel a sziklán mint aki mindig is ezt csibálta volna* - Nincs idő hosszú útra... *Hakuo nem mondott semmit a lánynak hiszen teljesen önkívületi állapotba került és nem volt magánál* - Már látom! *kiálltott a kölyök de abban a pillanatban megcsúszott és majdnem leesett a meredek hegyről, tappancsai jócskán felhorzsolódtak* |
*Akuma utána rohant de ő Heiwához ment.*-Jól vagy...?*Kérdezte de Heiwa csak nemet intett fejével,odamászott Hakuo mellé és gyógyítani kezdte.Nem érdekelte hogy a saját életereje megy közben le de meg fogja gyógyítani a kandúrt még ha kéri vagy mondja is hogy ne.Akuma hallván hogy fia mitmond utána kapott és megfogta ak arját.*-Itt maradsz fiatal úr,egyedül sehova!Én is veled megyek!*KApta fel és elindult vele.* |
- T.. thudom! *nyökögte majd tovább szaladt, míg végül már látta Doragont, nem maradt már ereje több kilométert is lefutott, lábaimegremegtek, tett mégpár lépést, majd pontosan a macska karjaiba hullott*
- Shikyo! Shikyo! *üvöltötte a kandúr s megrázta a lányt, mint egy darab zsákot, megijedt hogy baja történt*
- Mostmár menj innen vagy szétrúgom a hátsó feled! *kiálltotta Inferno, szinte perzselődött körülötte a levegő, a hó mancsa alatt olvadni kezdett, Doragon felkacagott majd közelebb ment hozzá és a szemeibe nézett*
- Ugyan vakarék fogd vissza magad! Örülj hogy életben vagy! *villantotta ki vaskarmait, de Shikyo megérintette arcát*
- Menjhünk innen... induljunk haza gazdám... *Doragon egy kicsit megnyugodott, majd óvatosan ölébe helyezte a lányt*
- Jegyezzétek meg...! Ha Shikyo eltűnik én itt leszek, akár ti, akár a rokonai viszik is el! Vigyázzatok magatokra! *tűnt el mintha ott sem lett volna*
- Na ugye hogy elpucolt! *jelentette ki a kiskölyök majd apjához rohant* - Apa! Apa kelj fel...
- A virág... nem... nem lesz időnk... megkeresni... mindjárt letelik az idő...
- Ne félj apa majd én megkeresem! *a fiú nem törődött semmivel csak egyedül vágott neki a havasoknak, ha nem sikerül valakinek elkapnia akár az életébe is kerülhet ez a kis kaland, de Hakou és apja is nagy veszélyben vannak* |
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
