|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
-Jó reggelt Sohno!Felébredtél?*NÉzett kuncogva Sarasa a kis rókára.Gondolkodni kezdett hogy mivel kezdje majd a testvére és Natane tanítását de talán az ABC-vel kéne kezdeni.De őszintén megmondva tényleg nem tudja,majd megkérdezi az apukáját hogy hogyan csinálja.De tényleg mostmár el kéneindulnia megcsinálni a meglepit.*
|
*Natane tapsol, kurjongat, ár értelmetlen szavakat, csodálja a gyönyörű fát, majd érdeklődve az ikrek felé néz*
- Felébredt, felébredt! *kurjongatták a lányok Natane körül, Sohno megrázta magát, fehér bundája csak úgy csillámlott a fényben*
- Tudja, hogy az! *mosolygott Sohno a lányra
   
|
*Sarasa kiváncsian megy Yume mellett,amikor átadja neki a fiú Natane-t átveszi aztán kiváncsian kémleli hogy mit csinál.AHogy meglátja hogy mi történik a fával csodálkozva,csillogó szemekkel nézi hogy mi történt.*-Ez nagyon szép!Ügyes vagy!*Nézett a fiúra Sarasa vidáman.Aztán nézett az ikrekre mikor kirohantak,csak nézett rájuk aztán ismét a fára.*
|
*Nan nem bírja tovább, vágyai túl sokáig szunnyadtak bennt a testében, most forgószélként törnek elő* - Tévedtem Atsui... *néz szemeibe a vágytól feltüzelve* - Ne légy óvatos... *húzza fel a kandúrt szájáig és hevesen megcsókolja, közben egyik keze lejjebb csúszik, és az övét kezdi bontogatni, mikor végez vele egy kicsit megáll* - A tiéd akarok lenni, csak a tiéd Atsui, tegyél a magadévá, hogy ne... hogy ne vigye tovább a lelkem és a testem ezt a csapást... Csak te vagy erre képes *fogja kezei közé a fiú arcát, majd ismét megcsókolja*
*Halona odabújik Renjihez, bár már anya, mégis most megint úgy érzi magát mint régen, amikor gyerekként felszabadultan játszhatott Renjivel, és nagyon szerették egymást, igaz nem úgy mint most, az teljesen más szeretet volt* - Örülök... annyira rossz volt nélküled! *súgja neki* - Bár biztosan kell még pár nap, amíg te is megszokod, hogy két rakoncátlan kölyök apukája vagy! *mosolyog* - Amúgy van itt hely mindenkinek *néz először szerelmére, majd végig a hírtelen jött vendégseregen* - Ha gondoljátok válasszatok szobákat, ha nem lesz elég, még tudjuk bővíteni ezt a "kis" házat.
"-Rendben!" *mosolyog majd az ölébe fogja Natane-t és megfogja Sarasa kezét, így nem tud írni, viszont meg akar mutatni nekik valami nagyon szépet. Egy korhadó fát keres, majd amikor megtalálja átadja Sarasanak a csöppséget és gömböt képez maga körül, majd fénycsóvaként körbe kerítik a fát, aki gyönyörűen kivirágzik, hajtásokat növeszt egy szempillantás alatt*
- Yume! Sarasa! *rohannak oda az ikrek és egyszerre ordítják* - Megjött az apukánk! *újságolják, majd a kis jövevényt kezdik nézegetni* - Hát ez meg mi? *teszik fel a nagy kérdést, majd észreveszik a fát* - De csodás!
 
|
Atsui kicsit fél attól legbelül, hogy rosszat tesz közeledésével, kéjével a macskafiúnak, de nem tudja megállítani vágyát iránta, az csak előre és előre hajtjra. Gyengéd, érzéki, idegbizsergető és borzongatóan lassú csókokkal halmozza el a csodás kis vékony testet. Feltolja a felsőt, hogy szabaddá váljon Nantan pocija, majd lekúszik hozzá és csókot nyom a köldöke alá. Legszívesebben letépné az összes zavaró ruhadarabot szerelméről, hogy addig kínozza nyelve és ajkai játékával, míg könyörögni nem kezd, hogy tegye magáévá, mert megőrül a szenvedélytől. Mégis inkább visszamérsékeli magát és szemét kis puszikkal boríjta az illatos bőrt, hogy tüzelje a fiút.
- Minden rendben - figyeli, ahogy lányai kirohannak, majd daliásan feláll, megtörli arcára száradt könnyeinek helyét, majd egy magabiztos lépéssel Halona előtt terem és büszkén átfogja karcsú derekát. - Ők még ott maradtak, de a továbbiakról semmit sem tudok - lassan a finom archoz hajol. - Hiányoztál Szerelmem - súgja bársonyos hangon, s apró csókot nyom a macskanő szájára.
 
|
-Rendben!De akkor is segíteni akarok neked!*Mondta elszántan a kislány és elkapta Natane kezét hogy ne essen a fenekére.*-Segítek!*Mosolyogg a kis barátjára Sarasa.*-Szerintem hamar megtanulsz majd beszélni!És ha elég ügyes vagyok utána segíthetsz Natanenál is!*Vetette fel.*
|
*Nan átadja magát Atsuinak, nem gondol most semmire csak a vágyra, amit a kandúr felkavart benne, kezeivel bele markol a paplanba, amit már jócskán összegyűrtek a vad indulatok, bár Nan még nem heverte ki a tegnapit, mégis jól érzi magát, egyáltalán nem fél attól, hogy szerelme fájdalmat okozna neki*
- És akkor most minden rendben? Hol vannak Delsinék? Ők is jönnek vagy ott maradnak? *a lányok kibújnak apjuk öleléséből és kirohannak az erdőbe játszani*
"- NYugi... ha nem akkor sem lesz semmi gáz, de taníthatnád velem együtt a kislányt" *néz Natanera, aki felfedező útra próbál menni lábacskáin, de elég nehézkesen sikerül neki*
|
- Ne butáskodj - nyammogja Nan fülének kóstolgatása közben. Térdein támadkoszik, farkát maga mögé kinyújtja, hogy egyensúlyban tudjon maradni. Mancsait lágyan vezetgeti a srác testén. Lassan végighúzza karján, majd hónalján, oldalán, csípőjén, felkúszik hasára, s onnan megcélozza érzéki gyorsasággal a nyakát. Karmát nem használja, nem meri, nehogy beleakadjon egy sebbe.
- A gyerekeknek a csínytevés a feladatuk - csókolja mindkét lány fejét meg boldogságában. Még mindig örömkönnyek potyognak vörös szemeiből, de már lassacskán apadnak. - Veletek - suttogja összeszorult torokkal. - Annyira boldog vagyok... - nyögi lázaskás szín arccal. - Jöttem volna előbb is... de vissza kellett mennem Delsin földjére. Levertük a kutyákat, eltűntek a környékről - mesél szenvedélyesen. - Hatalmas csata volt! Sok sebbel küzdöttem, ezért is jöttem ilyen későn. A páncélom is magammal hoztam, hogy megmutassam, milyen erősek voltak azok a megveszekedett ebek - néz kopott, ütött-vert védőruháira. - Nagyon nagy pusztítás maradt ott, a katonák költöztek oda a családjukkal, hogy ne maradjon árván, letartoltan a föld és meg tudják védeni egy esetleges ellentámadás esetében. Delsin is sokat fejlődött, derekasan küzdött. Sőt, még a törékeny Miakoda Hercegnő is bevetette fortélyait az ellenség ellen. Iszonyatos harc volt, de győztünk és ez a lényeg - ér monológja végére és újra összeöleli lányait. - El sem hiszitek, mennyire örülök nektek!
|
-Sikerülni fog,ígérem!*Bíztatta kedvesen a fiút aztán lenézett Natanera.*-Jó reggelt!*Mosolygott a lányra az ölében.*~Nagyon fáradt lehetett!Majd neki is csinálok meglepit!~*Határozta el magát a kislány boldogan.De egyenlőre leginkább gondolatmenetét Yume kötötte le hogy úgy igazán mivel kéne kezdeni miután visszajött a meglepijével.*
|
*Nantan érzi, hogy egyre jobban felhevül a teste, szinte lángol és ég a pokolban, de ez mennyei érzés, szívének dobbanása egyre jobban erősödik, nagyot nyel, arca kipirosodik Atsui érintéseitől, kezét a kandúr tarkójára teszi, majd maga felé húzza és megcsókolja olyan veszetten vadul mint talán még soha sem, de gyorsan a kandúr nyakára akad és csókokat ad rá, de ajkai közt kiprésel még valamit* - Köszönöm, hogy szerethetlek téged!
- És ha még tudnád, hogy milyen rosszcsontok! *mosolyog, nagyon örül annak hogy ismét látja párját*
- Apa mostmár te is velünk fogsz lakni? *teszi fel a kérdést Ukiyo*
- Az anyu már nagyon várta, hogy haza gyere, nagyon szokszor mesélt rólad *folytatja Shikyo, majd hozzá teszi* - Már nagyon akartalak látni, tényleg hófehér hajad van *fog meg egy elkószált tincset, de nem húzza meg*
*Yume felírja ismét a lapra* "-Hát próbáljuk meg... hátha sikerül..." *Natane közben mocorogni kezd a lány ölében majd lassan felnyitja nagy szemeit*
|
- Nem fogjuk megölni - ígéri Atsui a szerelmének. - Az... túl könnyű út lenne számára és túl rossz döntés tőlünk - teszi hozzá füllesomva, majd a bűvös kívánlak szóra végigfut a hátán a borsózás, s minden gondolkodás nélkül szenvedélyesen megcsókolja Nant. - Óvatos leszek - suttogja még mielőtt a fiú az ágyra menne, majd rögvest követi is. - Egyek... - suttogja érzéki hangon, lassan, kihívóan lépdelve a kandúrka felé, majd mikor odaér elé, vállaira teszi mancsait, lehajol hozzá és csókot lehel ajkaira. - Mindörökké... - finoman hátradönti és föléje kerekedik. - És tovább... - dorombolja.
- Gyönyörűek vagytok, kincsecskéim - a boldogságtól összesírja lányait a hóhajú kandúr. Remegő ajkakkal néz fel választott macskanőjére. - Édesem... Kisasszonyom... gyere ide, Szívem szépe... - kéri csendes, férfiasan rebegő hangon őt. - Ha én ezt tudom... atyám, ha én ezt tudom... Delsinnek is tudnia kell róla... - öleli tovább ikereit.
|
-Én Sarasa vagyok!*Mosolyogtt az újonnan érkezettl ányra aztán a testvérére nézett.*-Minden menni tud,csak akarni kell!Kérlek!*Nézett kérlelően és egyben aranyosan is hátha meggyőzi Yume-t.*
|
*Yume újra a lapra írt* "-Yume vagyok!" * mutatta az újonnan érkező lány felé majd Sarasanak is írt * "-Nem hiszem, hogy menne... rég volt már és nem is merném tán mutogatni*
|
*Nao Miya mosolyogva hajolt meg a macskafiú felé* -Szia! *Köszönt*, -A nevem Nao Miya. Megmondanád, hogy bennetek kit tisztelhetek? *udvariasan, lágy hangon beszélt, nyugodt teintete nem árulkodott érezelmekről.* |
*Sarasa elolvasta és elhatározta hogy megtanítja beszélni a testvérét.*-Mi lenne ha segítenék?*Kérdezte kedvesen a fiút aztán intett Nao Miya felé.*-Szia!*Köszöntötte kedvesen.*
|
*Yume csak mosolygott, majd ismét pirult és nagyon megijedt amikor a lány lerohanta, aztán amikor észbe kapott, papírért nyúlt* "-Hosszú történet, de egy a lényeg, volt egy balesetem, és a nyelvem megsérült, nem mertem beszélni többé, csúnyának találtam, s nem akartam, hogy más is lássa, egyébként akkor még nem tudtam gyógyítani, később meg már hiába ha gyógyult a seb, már nem tehetek semmit, de szerintem ez logikus. Ezért beszél ő helyettem, én már el is felejtettem, hogy hogyan kell azt, de állítólag van egy növény ami gyógyítja, csak nem tudom, hogy hol teremhet, itt biztos nincs, már kutattunk utána írta le gyorsan, majd hangokat hallott, észre vette a lányt, gyorsan felpattant, majd meghajolt, hogy köszönjön neki*
|
*Nao Miya kilépett egy szivárványszín fa mögül, és kíváncsian nézett az idegen macskalénye felé. Nővére ugyan midig óvatossága intette, de most nemvlt itt. ~Külömben se úgy néznek ki, mitha ártani akarnának nekem~*gondolta, és közelebb lépett hozzájuk* |
*Sarasa észre sem vette a dolgot addig amíg Yume rá támaszkodott,várt amíg megböködik aztán levadászta a pólóját és örült hogy nem fáj már neki.Boldogan nézett rá.*-Mostmár tényleg megérdemled a meglepit!*Kacsintott Yumera a kislány.Aztán valami kattant az agyában és rögtön lerohanta a fiút.*-Hogy-hogy Sohno beszél helyetted?*Kérdezte hogy ne hallatszon se sértően vagy tolakodónak.*
|
*Yume óvatosan felhúzta a lány felsőjét és felgyűrte úgy, hogy ne csússzon vissza, kis gömböt készített, majd végighúzta a lány hátán, nagyon precíz akart lenni és nem akarta, hogy nyoma maradjon, így nagyon sok energiát fektetett bele, amikor végzett egy kicsit megszédült, így a lányra támaszkodott, amikor kicsit magához tért megrázta a fejét, és megböködte a lányt, hogy kész van*
|
*Sarasa hálásan mosolygott a fiúra.*-Köszönöm!*Mondta kedvesen aztán úgy fordult meg hogy Natane ne ébredjen fel.Amíg várt addig lenézett az alvó kislányra.*~Tényleg nagyon aranyos!~*-Állapította meg.*
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
